Mi ez, hogy sohasem lehetünk elég férfiasak? Ti nem unjátok még? Hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet?

Rá tapintottál a lényegre kérdező.

Ez annak is oka lehet,hogy a nők a férfiakba a "FÉRFIASSÁGOT" keresik,hogy mindig a nőket a férfiak alárendelte ként tekintették.Nem volt egyenjogúság.

A nők többsége e férfiakban ez erőt keresi a hatalmat stb..Persze nem mindenki.Ez általában a fiatalabb generációra vall.Én közel a 25 fele másként értékelem a dolgokat.A külsőség nem a legfontosabb tényező,mert a belső sokkal fontosabb,és ez mind két félnek egyenlően számít.Idővel minden zsák megtalálja a foltját.Nekem pl 7 éves kapcsolatom van és közben tisztában vagyok vele,hogy nem ő az igazi mert lelkiekben nem egyezünk.No de erre mondom én senki sem egyforma és semmi sem tökéletes.Én imádok a múltban a történelemben kóvályogni,rejtélyeket szimatolni stb...Ő meg csak a jelenben él, és a pénzt hajkurássza tippmixer rak és focit néz.

A nőknek három változata van.

Az egyik, amelyik jóban van az apjával, és ezért az neki a férfias, amit az életében, kislánykorában már, elsőként előforduló primer férfiminta mutat, azaz azt kedveli, aki olyan mint az apja az adott nőnek lényeges, általa kiválasztott bizonyos tulajdonságok tekintetében.

A másik, aki kritikus az apjával, az ennek a férfimintának a nyílegyenes ellenkezőjét tartja férfiasnak.

A harmadik kiegyensúlyozott szemlyéiség, nincsenek apa-problémái, a lelki leválás a szüleitől jól végbement, nem defektes, és ezért a férfiakat is helyén tudja kezelni, és még féltudatosan vagy tudatosan se az apjához hasonlítgatja őket. Keress ilyet.

Nem akarok én lenni a kegyetlen hozzászóló, de az leszek.

Én ebben a kérdésben látok egy elég erős önsajnáltatást. Nem azt mondom, hogy ez nem megalapozott vagy indokolatlan, de semmiképpen sem célszerű.

Tehát ha megakarod érteni a világot, akkor el kell tudnod vonatkoztatni saját magadtól, mert csak így fogod tudni elfogulatlanul és objektíven elemezni a dolgokat.

Ahogyan már írták előttem is: mindenkire nehezedik valamilyen teher, mindenkit nyomaszt valami, mindenki viaskodik valamivel, tehát mindenkinek van oka panaszkodni valamire- de nem ez az út.

Az ilyen önsajnáltató hozzáállásokkal az a gond, hogy ezek által generálódik egy ördögi kör, amelyben a világ minden egyes tagjának van valami problémája, de mindenki annyira elfogalt a saját nyomorával, hogy egyszerűen nem tud túllépni a saját szellemi határain, nem tudja több nézőpontból szemlélni az adott dolgot, nem tud semmilyen formában felülkerekedni saját magán azért, hogy kívülállóként szemlélje magát és az őt körülvevő világot.

Ez a korlátoltság az, amely miatt minden kilátástalannak tűnik, de ezt irónikus módon mindenki a saját kezével csinálja.

Miért van az, hogy a melletted levő házban a másik férfi tudja élni az életét és te nem tudod ?

Miért van az , hogy az 50 éves férfi elégedettséggel gondol vissza az életére és azt mondja, hogy élvezni tudott minden pillanatot, míg te 20 évesen ezt a kérdést teszed itt fel ?

Ez nem kioktatás, ezen érdemes elgondolkoznod, mert ezekben a kérdésekben, ezekben az eszmefuttatásokban van a kérdésed kulcsának egy-egy darabja és ha nem mersz kérdéseket feltenni magadnak, ha nem mered megkérdőjelezni a saját gondolkodásodat, ha nem mered feltételezni, hogy saját berögzött nézeteidnek a rabja vagy, akkor nincs esélyed kilábalni ebből a helyzetből, amelyben te most vagy ( és az életben amúgy semmiből sem fogsz tudni kilábalni, ha csak a társadalom és a környezet által diktált normáknak igyekszel megfelelni, megfeledkezve az önálló gondolkozásról ).

Egyéni véleményem a konkrét témáról : igen, egy férfi legyen férfias. Ne legyenek emiatt komplexusai, ne legyen megfelelési kényszere, ne alakuljanak ki ezért pszichés problémái, egyszerűen legyen férfias és jellemére nézve stabil.

Ugyanezt várják el a nőtől is. Nők is sokszor panaszkodnak amúgy, hogy az ő szerepük a nehezebb és nagyon nehéz manapság nőnek lenni stb.

Épp ez a két különböző vallomás az, amely józan ész szempontjából azt kellene sugallja adott személynek ( legyen az férfi vagy nő ), hogy egyik szerep sem egyszerűbb a másiknál.

Mindegyiknek megvannak az előnyei és megvannak a hátrányai.

A sikeres ember alapvető feltétele pedig az, hogy megtanulja ezeket kezelni és egyformán kézben tartja az előnyöket is és a hátrányokat is.

Sok minden változik, de bizonyos alapvető törvények mindig érvényesek: az erős marad talpon, a gyenge bukik el. A kifogások nem segítenek.

Nőként én is felhozhatnék sok mindent a női szerep nehézségeire nézve, mert vannak dolgok, amelyeknek az én szempontomból sincsen értelmük, vannak elképzeléseim, amelyek talán soha nem válnak valóra és vannak elvárások, amelyeknek ilyen vagy olyan módon meg kell feleljek függetlenül attól, hogy mennyire tartom őket logikusnak vagy sem.

Einstein mondta: „ Meg kell tanulnod a játékszabályokat és utána piszok jól kell tudnod játszani. „ ( ez egyéni fordítás volt )

Egyszerűen fel kell tudni fogni azt, hogy ez a világ bizonyos szempontokból mindig is furcsán működött.

Az a jelenség, amikor egy ember megőrül, egyáltalán nem egy megérthetetlen dolog, mert VAN mibe beleőrülni, főleg ha adott személy nem tudja kezelni a saját mivoltát, ha nem tudja megtalálni a belső nyugalmát és ha nem tud mentálisan alkalmazkodni ahhoz a hálózathoz, amelyet a világ alkot.