Hol vannak a komoly, nehezen beilleszkedő, korosztályuknak nem megfelelő fiatalok (20-25)?

Szerintem neked független a kor, mert ha egy kimért, komoly ember vagy akkor egy 30-35 éves emberrel sem fogod megérteni magad.

Én 25 éves vagyok és jól kijövök 16 évesekkel, de 40 évesekkel is. Egyszerűen tudom, hogy kitől mit várhatok, ezért nincsenek nagy elvárásaim, szeretem ha mindenki azt adja, ami önmaga.

Nekem az egyik barátnőm 23 éves a másik meg pont 33. Az az érdekes, hogy a két ember között nincs is nagy különbség. Aranyosak, kedvesek, lazák, szeretnek nevetni, élni.

A vidám élet nem ott kezdődik, hogy elmegyünk a kocsmába berúgni, meg reggelig csapatunk egy diszkóban. Rengeteg tartalmas jó csapatépítő program is van. Mi elmegyünk moziba, színházba, koncertekre, állatkertbe, strandra, de van hogy csak átmegyünk egymáshoz, mindenki hoz valami kis kaját, felbontunk egy bort, dumálunk, kártyázunk, van hogy társasozunk.

Nekem a baráti kapcsolataim nagyon fontosak, mert ezekből nyerem az energiát.

A túlságosan feladatcentrikusság az a stresszből eredhet,félni attól hogy mi lesz ha nem végzed el a rád kiszabott kötelezettséget,én ilyen vagyok a munkahelyemen,itthon meg egy punyadós lusta dög.

Másik:én is inkább az idősebbekkel vagyok jóban,de ez két okból lehet.1:inteligencia.2:félelem a fiatalok viselkedésétől.Azt kétlem hogy ez érettség kérdése,aki valóban érett személyiség az mindenkivel megtalálja a közös hangot.

Mást nem is akartam mondani,ennyit tudtam hozzáfűzni a feltett témához.

Szia! :)

Hűha részben magamra ismertem!:) Az átlaghoz képest komoly vagyok és elismerem néha túl merev is. Legalább is mai nagymemő laza fitalokhoz képest. Feladatcentrikus vagyok és maximalista, gyerekként sem bírtam elviselni a 3-ast, vagy a 4-est hiszen "csomót tanultam rá." A tanulásban vagyok igazán jó és remélem majd későbbiekben szakmámban is. :)

Azt tanították a szüleim, hogyha sokat tanulok, jó eredményeket érek el akkor lehetek igazán sikeres, az tesz majd "emberré". Azóta ezt már régen átértékeltem, hiszen amit az iskolában tanulok annak a 90%-a sose fog kelleni. Persze azóta is a vizsgáimon a tökéletességre törekszem, nem nagyképűségből de képtelen vagyok kettesre tanulni..vagy tanulok, vagy nem. Ha pedig tanulok akkor vagy ötös, vagy négyes. Tanító néni leszek és már előre tudom, hogy önmagammal milyen szinten leszek maximalista de azt is, hogy a gyerekekkel semmiképp. Sokkal fontosabb, hogy milyen emberek lesznek, mennyire tudnak beilleszkedni a közösségbe, hogyan viselkednek. Nekem a nevelésen van a hangsúly, számomra fontosabb minthogy fejből fel tudja sorolni az Árpád-házi királyokat évszámokkal együtt. Ezért is fáj sokszor annyira, hogy a pedagógusok ennyire alulfizetettek, lenézettek mert így úgy érzem teljesen felesleges volt ennyit tanulnom. Persze tudom, hogy ez nem így van, de remélem tudod, mire gondolok!

A barátaim 90%-át gimnáziumból ismerem. Szerencsés vagyok mert hasonlóan gondolkoznak mint én, sokáig a tanulás volt az első helyen és utánna a szórakozás. Színjátszó szakkörön ismertük meg egymást, részben ennek köszönhetjük barátsgunkat, úgyhogy nem éretm miért lenne probléma, hogy van hobbid. "Szórakozni" kirándulni, strandolni, kávézni, teázni, társasozni, mozizni, színházazni, grillezni-sütögetni, kocsmában iszogatni szoktunk persze nem úgy, hogy két napig leszek utánna másnapos! Egy barátnőmmel kifejezetten megtaláltuk a közös hangot, nyugodtan mondhatom igaz barátság.

Írtál a számodra poénos dolgokról. Számomra is humor más jelent mint a korosztályom 99%-ának. Ez nem azt jelenti, hogy búvalbaszott vagyok hanem inkább a kifinomultabb, csípősebb humorra esküszök. Például falramászok a mai vígjátékok erőltetett "poénjaitól", akkor már inkább egy dráma vagy krimi vagy thriller. Ennek ellenére kifejezetten vidám és könnyed vagyok mások elmondása alapján.

Barátom viszonylag későn lett. 19 évesen ismertük meg egymást, elsők vagyunk egymásnak és reméljük az utolsók is. Azóta már össze is költöztünk. Ő sokkal lazább mint én, kevésbé fontos számára a tanulás, nem merev, mondhatni laza de mégis az én értékrendemet képviseli. Azt hiszem jobb esze van, több logikája így kevesebb tanulással is sikeres tud lenni. Sok mindent megtanultam tőle. Azóta összesodort az élet "tipikus fiatalokkal" is és megtanultam, hogy bár ők másképp gondolkoznak mint én vagy te, de egyáltalán nem rossz emberek. Persze vallom, hogy sokkal lazábbak mint de sikerül velük is megtalálni a közös hangot.

Maximalistának pedig semmiben sem jó lenni. Csak kikészíti az embert. Összeköltözésünk óta például tisztaságmánis lettem, de leszokóban vagyok. Semmi baj nem lesz, ha nem mosok fel minden nap, vagy nem takarítok egész héten.:) Fő az egyensúly, a vidámság, a humor!:)

Ha gondolod írj rám, beszégethetünk!:)

21/L