Okozhat komoly hátrányt, ha valaki nem éli át a szokásos tini dolgokat?

Hát elmondom neked hogy egy vagyok azok közül akinek rengeteg dolog kimaradt az életéből. Konkrétan nem éltem 15-től 23 éves koromig. És mondhatom hogy normális vagyok, meg úgyanúgy gondolkodom mint mások, de megis sokkal nehezebb az életem.

Egyszerűen fárasztó lelkileg, önbizalmilag, érzelmileg, hogy most kell mindazt megtanulnom ami kimaradt.

És hát hogy hogyan lehet kezelni, hogyan kezelem. Nem tudom hogy neked mekkora rész esett ki az életedből, de az biztos, hogy az élmények hiánya miatt valószínüleg eltűnik a vágy/kéztetés bizonyos dolgok iránt. És hát hiába próbálkozom pótolni mindazt ami kimaradt, nem ugyanolyan, és inkább csak emlék mint élmény (azt akarom ezen érteni hogy nincs mögötte érzelem).

Jelenleg arra a kevés dologra koncentrálok, mely vágyak megmaradtak bennem, melyek még elég erősek. És azon a véleményen vagyok hogy ezeket a dolgokat, már magad nem is tudod felfedezni igazán. De még úgy gondolom ha jön az életben valaki aki megmutatja mindazt ami kimaradt, akkor még boldog életed lehet.

Ha nő vagy, akkor ez neked viszonylag könnyen fog menni, ha férfi akkor kösd fel a gatyádat, mert nehéz lesz.

Szerintem okozhat.

Én is ilyen vagyok. Az egész tinikorom egy nagy depresszió volt, szörnyen éreztem magam, egyedül voltam, kiközösítettek. Most próbálok élni, de így visszagondolva nagyon hiányzik az az időszak. Szerettem volna felszabadult tini lenne, de nem lehettem. Nagyon félek, hogy megint visszaesek abba az állapotba, ha a legkisebb jel is arra utal, vagy bármi apróság történik ami visszalépést jelent, akkor nagyon kiborulok. Ezért leplezek minden negatív érzelmet, nem is gondolok rájuk. Félek hogy minden kitörne belőlem, nagyon nem lenne jó vége.

Nem tudom hogyan lehetne kezelni, talán azzal, hogy keresel magadnak egy célt. Új közösségbe kerülsz, megpróbálsz újrakezdeni. Nem lesz olyan, mint amilyen tinikorban lett volna, de jó lesz, az ember ilyen korban már okosabb.

Ez akkora baromság, hogy kötelezően tombolni kell valamikor! Ha valaki tizenévesen megért néhány fontos dolgot, tehát "megkomolyodik", akkor mennyire kell elhülyülnie ahhoz, hogy amit korábban felfogott, azt később már ne értse meg? Tudom, van ilyen, vagy legalábbis látszólag ilyen eset. De ott más a baj, szar az élet, nem sikerül semmi és lerongyolódik az önbecsülés, hogy szerinte alap dolgokat nem sikerült elérni, de akkor már rég nem a buli kedvéért jár el.

Nekem annyi volt, hogy nem értettem, mit élveznek a kortársaim az akkor még tényleg rettentően színvonaltalan diszkóslágereken, és miért jó fiatalon beb.szva okádni a nyílt utcán, meg rohadt kockázatos kapcsolatokba bocsátkozni a retkes kocsmabudiban (bocs srácok, a diszkó is kocsma, ez van). Kipróbáltam persze, függetlenül attól, hogy hány légy nem tévedhet, és tényleg nagy lazaság a bármilyen, de hangos zenére tajték részegen tolni a harlem shake-et a villódzásban, de utólag, amikor normálisabb "kényszereim" támadtak (nem nagy ügy, volt mindig valami, ami több volt hobbinál, tudok magammal kezdeni valamit), akkor már sajnáltam az eltökölt időt, ami sajna ráült a másnapra is, és azt türelmesen végig is kellett dekkolni... Szóval ha csak elegendő dolgot (nevezhetjük szakmának) kipróbáltál ahhoz, hogy ráakadj arra az egyre vagy néhányra, ami többé nem hagy unatkozni, rögtön átállsz életigenlőbe, nem állsz be az állandó hétvégevárók közé fordítva élni.

66% csak úgy elárulom, h a kérdező nem arra gondolt, h mi lesz akkor ha nem hánysz minden héten meg stb(de az ilyen balfékek mindig ezzel jönnek, amivel általában saját magukat próbálják megnyugtatni)

Szerintem nem a legjobb, ha az ember a kamaszkorát azzal tölti, h a 4 fal között él, hanem érdemes minél több programon részt venni, menni jobbra-balra!

"csak úgy elárulom, h a kérdező nem arra gondolt, h mi lesz akkor ha nem hánysz minden héten meg stb"

A valóság azt mutatja, hogy a fiatalok túlnyomó többsége csak akkor képes viszonylag kulturált szinten leállni a berogyással, ha nincs rá pénze. Persze a kérdező nem az ilyen átlagra gondolt, aki hétköznap pont az általa leírt sekélyes gyökér (bocs, tudom, hogy inged, sajnállak is kicsit), az hétvégén is a megszokott dolgokat műveli, a kettő oda-vissza hat, nem tudom, hogy írhatnám le, hogy te is értsd.

"az ilyen balfékek mindig ezzel jönnek, amivel általában saját magukat próbálják megnyugtatni"

Ez tőled megbocsátható... Az átlag tini nem hót idióta, az a balfék, aki hasznossá teszi magát abban, amit szeret. Nem rivalizál azokkal, akik a társai, és nem rohan a felnövéssel, csak annyira, amennyire a felelősségvállalással képes. Roppant lángelme lehetsz kis barátom...

Akit kiközösítenek, az vagy tényleg valamiért nem kompatibilis, vagy marhák közé csöppent, egyik se olyan ritka, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a másikról lehet szó.

Akármelyik is a helyzet, első lépés az volna, hogy a bezárkózottsággal kezdjünk valamit, ami belépő szinten a valóság megértésevel kezdődik: nem tökéletes senki, sőt, elég sok a tökéletlen. Simán lehet, hogy nem "mindenki" taszítja ki a kérdezőt, simán lehet, hogy ő is átlátja ezt. Ha netán tényleg mindenki hülye, csak a kérdező helikopter, akkor bár ijesztő a helyzet, mégis könnyebb a megoldás: önmagát kell gatyába ráznia kicsit, nem kell senki mással konfrontálódnia, teljesen "házon belül" intézendő el a probléma.

Ha valaki nem tud, de akar snassz tinédzser életet, akkor megoldás lehet, hogy mérlegeli, miért is kellene azt akarni? Miért kellene hátralevő életében önmagát kínoznia azzal, hogy hogy kellett volna? Nem jó alternatíva erre, hogy hasznos dolgok felé "menekül", méltó elismerést szerez, és sose rágódik azon, hogy kis pöts korában miért nem homokozott a többi kis pötssel?