Kell-e kezdeni valamit a rajongással?

A rajongással mindenki tesz valamit. Az én személyiségem elméletileg most fejlődik, és próbálok odafigyelni arra, hogy ki, és mi, milyen hatással van rám.

Minden rajongásom nyomot hagyott bennem.

Most nagyon odavagyok egy lányért, és rengeteget filozofáltam azon, hogy miért. Arra jutottam, hogy megtaláltam benne azt, ami a mostani személyiségem kiegészíti, de rengeteg tulajdonságunk meg is egyezik. Tehát pont annyira hasonlít rám, amennyire kell, és valamit "ad" is.

Nem ő az első lány, akiben ezt látom, és szerintem ez volt az oka az első szerelmi csalódásomnak. (lehet ezt ennek hívni ebben a korban?)

Mivel az én rajongásaim, vágyódásaim tárgya mindig olyan személy, aki olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel én nem, így magamban nem tudom megtalálni a hiányolt valamit.

A rajongás szerintem akkor múlik el, ha már nem találod a hiányolt dolgot az áhított személyben, vagy rájössz, hogy más tulajdonsága miatt, egyeltalán nem olyan ember, amilyennek hitted.

"The only constant thing is change"

Én ezzel teljesen egyetértek, minden változik, így az a személy is, akiért oda vagy. Az már oroszroulette szintű szerencse játék, hogy a te meglátásod szerint pozitív irányba mozdul -e el személyisége, és mégjobban "bezuhansz" neki, vagy kiábrándulsz.

Eközben természetesen, mint minden más, te is változol, az igényeiddel együtt, tehát korántsem biztos, hogy később is azt hiányolod majd, amit benne megtaláltál, így szintén "elalszik a tűz", és elmúlik a rajongás.

Kicsit sok lett, de filozofálós hangulatom van, nagyon szívesen beszélgetek ilyenekről.

Fontosnak érzem megosztani a korom, hiszen a véleményem csupán a saját, sok téren hiányos élettapasztalatom alapján tudom megalkotni, ezért valószínűleg eltérő a tiétektől. Remélem, ez nem akadályoz meg benneteket abban, hogy komolyan vegyétek amit írtam, és átgondoljátok.

15/f

Lehetséges, de én úgy vélem, hogy még ha rá is jössz, hogy mi az a hiányfolt, akkor sem biztos, hogy azt te magadnak be tudod tölteni. Ugye a szerelemben, párkapcsolatban is szokták mondani, hogy két ember kiegészíti egymást. Itt sem arról van szó, hogy elszippantják a másikból azt a részt amik magukból hiányoznak a másikból, hanem hogy ketten együtt egészítik ki egymást.

De elindulásnak, ez jó. Gondolkodj rajta, hogy miért rajongsz azért az emberért, mi az ami megfog benne, hogy miért,

hogy tényleg benne vannak ezek a dolgok, vagy csak beleképzeled, ..ezért jó lenne, ha megismernéd közelebbről az illetőt, és úgy könnyebb.

És szerintem pontosan ebben az esetben lehetséges az, amit mondasz, mivel, ha a másikban igazából nincs is igazából ott amire vágysz, amit hiányolsz,(pl van sok jó tulajdonsága ami megfog és te az agyadban kivetíted rá, akár tudat alatt, hogy akkor biztos ez is, meg ez is meg van még benne..) akkor igazából magadban van, csak általa jön felszínre.

Ha meg tényleg benne van az a bizonyos valami, akkor azt csak vele tudod kiegészíteni magadban.(Ha csak nem találsz még hozzá hasonlót :)

A rajongás személye legtöbbször példaképet is jelent egyben.

Valóban, az ember személyiségéről sokat elárulhat az, hogy kiért/miért rajong, azonban a személyiség folyamatos változásban van, ezt nevezzük személyiségfejlődésnek is, hiszen fejlődés nincs változás nélkül.

A személyiség folyton alakulásban van, ehhez nyilván szükségesek adott elemek is, különben a személyiség stagnálni fog. A rajongás is egy olyan elem, amely szerepet játszik a személyiség fejlődésében, a gond ott kezdődik, amikor már nem fejlődésről van szó, hanem degradációról.

Itt van az a pont, ahol megoszlanak a vélemények, mert lényegében ki határozza meg, hogy mi a követendő és mi a kerülendő példakép számodra ? Ezt végső soron te döntöd el és az, hogy a döntésed szempontjából milyen értékrendű és gondolkozású háttérrel rendelkezel, az már egy másik téma és nyilván az határozza meg azt is, hogy számodra jó vagy rossz döntést hozol.

Nyilván egy pozitív és építő jellegű rajongás nem kifogásolható, a gondot az képezi, amikor a rajongás átcsap más utakra.

Ha a rajongásod megadja neked azt a szikrát, amit te keresel és amiből úgy érzed, hogy fejleszteni tudod a saját személyiségedet, akkor abba nincs miért rosszat látnod. Szinte mindenkinek van egy példaképet és ez teljesen normális mindaddig, amíg egyensúlyt tudunk tartani a józan ítélkezőképességünk és a rajongásunk közt.

“Amíg vágyunk, addig hiányérzetünk van. “ – Ez egy nagyon érdekes buddhista elmélet, mindazonáltal nem úgy kell értelmezni, hogy a folyamatos hiányérzet megakadályozná a boldogságot vagy bármilyen egyéb dolgot, amitől az emberek annyira félnek, hogy nem kapnak meg.

Tulajdonképpen a hiányérzet valóban sose hal ki egyes személyekből. Vannak olyanok, akik egész életükben egyfajta konstruktív hiányérzettel küzdenek és ezért mindig feljebb törekednek emelkedni, mindig távolabb akarnak menni, minél több dolgot megakarnak tapasztalni, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől még nem élvezik az életet.

Sőt, a folyamatos fejlődés épp arról szól, hogy a hiányérzet soha nem múlik ki, ezzel válaszolnék az utolsó kérdésedre is, hogy ameddig fejlődsz és változol, addig mindig lesznek olyan személyek és olyan dolgok az életben, akik és amik iránt vonzódni fogsz és felfogják kelteni az érdeklődésedet, mert erről szól az élet. Még azok is vonzódnak adott dolgok iránt, akik amúgy apatikusnak tűnnek, csak ők másképpen viszonyulnak a rajongásukhoz.

Ilyen szép és részletes válaszokat, szerintem még egy kérdésnél sem olvastam.

Ha valaki még aktív, és lenne kedve beszélgetni kicsit, illetve az eddigi idő alatt szerzett új tapasztalatait, nézeteit megosztani, nagyon szívesen beszélgetnék a témában. :)