Tönkre ment a fiatalságom, tönkre ment az életem, nincsenek haverjaim, nincs barátnőm, barátaim akikkel eljárhatnék társaságba, nincs munkám, megtörtem, mit tegyek?

Hogy lehet az, hogy én 31 évesen még fiatal vagyok és te 26 évesen nem?

Soha nem késő újrakezdeni. Nézd meg hol a gond, változtass és hajrá.

Én is úgy éreztem pár éve mint te, de erőt vettem magamon, elvégeztem egy fősulit, diplomát szereztem, remek munkahelyem van nagyon jó közösséggel, ahol barátokat is találtam. Párom még nincs, de úgy érzem van pár pasi akinek tetszem.

Egyébként nagyon igaz, hogy ha megpróbálod helyretenni magad, és napról napra boldogabb vagy, akkor az emberek is sokkal jobban odafigyelnek rád, barátkoznak veled. Amíg depis voltam kerültem az embereket, de ők is engem, nem akartak nagyon velem lenni. Most teljesen más a helyzet! Szóval csak fel a fejjel, soha nincs késő!

"Egyébként nagyon igaz, hogy ha megpróbálod helyretenni magad, és napról napra boldogabb vagy, akkor az emberek is sokkal jobban odafigyelnek rád, barátkoznak veled. Amíg depis voltam kerültem az embereket, de ők is engem, nem akartak nagyon velem lenni. Most teljesen más a helyzet! Szóval csak fel a fejjel, soha nincs késő!"

Tehát akkor a barátság az nem olyan, hogy "jóban rosszban", hanem csak "jóban"