Mégis hogyan "kell" élni?

8-as vagyok.

Hogy mit tudnak ezek az emberek? Fogalmam sincs. Sokszor eldöntöttem már én is, hogy ilyen leszek, de egyszerűen nem megy, illetve ideig-óráig. Aztán mindig jön valami, ami belerondít, és én szokás szerint nem tudom meglátni a rosszban a jót. De egy biztos, a jó humorérzék elengedhetetlen hozzá. Az előbb már említett barátom is nagyon vicces ember. Több mint 20 éve ismerem, és ez alatt az idő alatt sosem láttam szomorúnak, vagy dühösnek, pedig nincs könnyű élete.

Meg kéne tanulni, hogy hogyan tanuljunk az ilyen emberektől. :)

12

Ez megint marhaság hogy tesznek mások véleményére mert olyan nincs mindenkit érdekel mit gondol róla a másik nem bírja figyelmen kívül hagyni!Hidd el menj oda egyhez és mondd meg neki hogy bunkó és utálod és hidd el nem fogja hidegen hagyni!

13, pedig hidegen fogja hagyni. Én is 'tudok élni', és nagyjából mindig boldog vagyok, pedig se barátom, se társam, se túl sok anyagim. De azt csinálom amit akarok, akkor, mikor akarom, fenntartom magam, és sosem unatkozok magam mellett.

Nekem élni azt jelenti, hogy szabad vagyok,és azt csinálom, amit akarok.

13

Hidd el senki nem fogja hidegen hagyni ha baszogatod!Nincs olyan ember akármennyire is "tud élni"!

"8-as: Igen, én is inkább erre gondoltam. Nem az anyagi vonzatára a dolgoknak. Az ilyen emberek mégis mit tudnak?"

Hát nagyon egyszerű. Meg kell látni mindenben a pozitív dolgot, plusz tényleg sok humor meg nevetés kell hozzá.

Ahogy sokkal előttem valaki is írta, tenni is kell érte.

Átment a szomszédhoz füvet nyírni stb.

Na most.

Tegyük fel nincs egy vasad sem. De itt a jó idő.

Az egyik ember otthon ül és sajnáltatja magát, míg a másik gondol egyet szól a haverjának vagy barátnőjének, és lestoppolnak a Balcsira vagy a Velencei tóra egy szabad strandra.

Visznek magukkal egy pár szendvicset és kész.

És ezt megtehetik akár hetente is.

Majd jön a nyár vége, ők elmondhatják, hogy milyen jól telt a nyaruk (közben meg lehet, hogy az albérletet épp hogy ki tudták fizetni), a másik meg otthon ült 4 fal között és sajnáltatta magát.

És nem csak az utazásra vagy a nyárra igaz ez, hanem mindenre!

Az a válaszoló vagyok, aki azt írta, hogy dolgozni kell a pénzért. Az utánam következőnek: akkor menj, és keress! Te is ugyanazt csinálod, mint amit leírtam: ülsz a gép előtt és sopánkodsz, de tenni semmit sem teszel. 17 évesen simán felkeresheted a helyi idős néniket, vagy a "gazdagokat", nem-e kell nekik füvet nyírni, kapálni, festeni, boltba menni, satöbbi. Párom ilyen idősen még bébiszitterkedett is, bár az tényleg ritka eset. NEkünk is volt olyan, hogy egy vasunk sem volt, de olyankor is feltaláltuk magunkat: kártyázás, társasjáték, vagy csak simán kimenni a parkba röhögni. Nem mindenhez kell pénz, lehet anélkül is jól érezni magad. (Azt most ne bolygassuk, hogy de pénzzel jobb. Nyilván így van.)

Szerintem a boldogság kulcsa az, hogy nem érdekel semmi, csakis a saját magad boldogsága. Engem sosem érdekelt, mit csinál a szomszédba Jóska bácsi, nem érdekelt, hogy ki milyen véleménnyel van rólam, és az sem, hogy hogyan beszélnek ki a hátam mögött. Tudtam, hogy mit akarok elérni, és arra koncentráltam, legyen az hosszú vagy rövid távú célkitűzés. Mindig is voltak problémáim, de ezekről nem beszéltem, mondhatni, felvettem egy maszkot. Mára eljutottam arra a szintre, hogy nem kell maszk, mert boldog vagyok anélkül is. Pedig manapság már még jobban kibeszélnek, mert senkiből valaki lettem, és ez nem tetszik az embereknek; nyilván azért, mert eltapostam egy-két embert, hogy odajussak ahol vagyok... De én nem tehetek róla, hogy ők gyengébbek voltak, és nem tudtak a sarkukra állni. Tudod, az erősebb kutya b*szik. ;)

18,19

Egy Budapest melletti kertvárosban lakom úgyhogy idénymunkát semmit nem lehet besegíteni meg sehol nem kell ugyanis nálunk a szomszédok senkiben sem bíznak úgyhogy a seggem a földhöz verem akkor se segíthetek!