Az evészavart ki lehet nőni? Ha gyerekkoromban problémám volt az evéssel, el lehet ezt felejteni valahogyan?

Hát ez az okától függ.

Vannak gyerekkori körülmények amik egyszerűen idővel, az élethelyzet változásával megszűnnek, így vele együtt az evészavar is. Pl meghal az erőszakos apád aki miatt stresszesek voltak a közös családi ebédek... vagy elköltözöl otthonról és így már senki nem ül fölötted, hogy "márpedig azt is meg kell enni, azért dolgoztam egy cosmót, hogy ehess, szóval tessék megenni, különben nem szeretlek" (tukmálós evés summázva:D).

De van, hogy tök más az oka és emiatt megmaradhat felnőttként is. Ha tartós dologról van szó, mindenképpen szakembert kell felkeresni.

Ha erőszakos szülő miatt alakult ki, arra van példa kétféle is. Engem erőltettek, és ma is mindent megeszek, folyton vigyázok az alakomra, de közben nem dobok ki semmit. Én is erőltettem (már nem tenném), és a gyerekeimnek semmilyen evészavaruk nincs. Mondjuk nálunk apám anyámat is szekálta, hogy ne egyen annyit. Engem meg hogy egyek már.

És a két gyerekem sem lett egyforma, az egyik mindent megeszik, a másik meg sok azóta jó étvágyú, mióta elköltözött.

Igen, bár inkább kezelni lehet és túllépni rajta, mint szimplán kinőni. Ahogy írják előttem, van hogy az idő előrehaladtával megszűnik az evészavar kiváltó oka, nálam is ez volt. Egész gyerekkoromban stressz volt az evés, gimis koromban sikerült elengedni a dolgot, miután anyám feladta, hogy állandóan baszogat. Miután elköltöztem, meg pláne kikerültem abból a környezetből és úgy ettem, ahogy akartam. Egy ideig még volt ptsd-m amikor másokkal vagy másoknál kellett ennem, felnőttként is volt pár alkalom, amikor tukmáltak vagy siettettek, olyankor bepánikoltam. Ezeket a helyzeteket azóta kerülöm.

Egyébként nem hülyeség a szakember, én bánom, hogy nem volt anno lehetőségem segítséget kérni, jó sok stresszt megtakaríthattam volna vele. Lehet kiröhögni de nekem az is sokat segített, hogy cikkeket olvastam olyan szakemberektől, akik kisgyerekek evészavaraival foglalkoznak, beszélnek az okokról, a hibákról amiket a szülők elkövetnek stb. Ez segített megérteni és helyre tenni magamban, hogy nem én voltam a hibás, a rossz, hogy nem ettem normálisan meg hogy nem tudtam rendesen nyelni (a mai napig gond van vele), hanem a szervezetem egyszerűen így reagált a nem megfelelő etetésre, hozzátáplálásra, akármilyen körülményre a kajával kapcsolatban még hajdanán, amikor ezt megtanulja az ember. Szerintem sokszor azért marad meg az evészavar felnőttkorunkra is, mert nem nézünk utána, belénk van verve hogy nem jól eszünk, nem jól csináljuk, mi vagyunk a rosszak, a válogatósak, a nem megfelelőek. Na ezt kell elengedni. Nincs rossz evés. Egyéni evés van. Akinek nem tetszik, ne egyen velem, csá. Ez a szemléletváltás segített.

Hármas, ez nem igaz.

Én is voltam étkezési zavaros 14 éven át, és tudom kezelni a nagyritkán visszatérő bullsh.teket, ugyanis gyógyult vagyok.

PErsze, hogyha aktívan étkezési zavaros vagy, vagy csak quasy recovery, akkor mindenre a nem evés lesz a válasz, de arra meg ott a pszichológus.