Szélsőségesen befelé forduló vagyok, csendes, nincsenek is emberi kapcsolataim, de gyermekként is érdektelen voltam. Ezzel el kellene mennem pszichológushoz? 30/F

Ha zavar, akkor igen.

Van munkád és iskolai végzettséged, eltudod tartani magadat?

Az exem ugyanilyen volt. De annyira, hogy ő nem is dolgozott, a szülei tartották el. Én naiv azt hittem, majd ki tudom rángatni ebből és sokáig próbálkoztam is, de mindhiába. A vége az lett, hogy én elmentem sétálni, ő meg otthon ült egyedül. Egy ilyen emberrel nem hogy párkapcsolatot, még baráti kapcsolatot sem lehet fenntartani, kivéve ha a barát megelégszik azzal, hogy mindig ő megy át hozzá és csak nála találkoznak, de az ilyen szerintem nagyon ritka, egy idő után mindenki megunja. Az én exem öngyilkos lett. Ha ebből indulok ki, akkor azt tanácsolom, hogy minél előbb menj szakemberhez és tanulj meg lépésről-lépésre kinyílni egy kicsit. Nem feltétlen kell rögtön társaságba járni, de biztosan tudnak segíteni abban, hogy legalább picit tudj örülni az élet apró dolgainak is.

Szerintem már a szüleidnek el kellett volna vinni, amikor három éves voltál. Természetesen menj orvoshoz. Sokmindent meg tud változtatni, ha kiderül, mi okozza. Nagyon pozitív életminőségbeli változások érhetőek el.

Ha zavar, erősen gátol a mindennapokban, akkor igen, ajánlott lenne elmenni pszichológushoz. Ezt szerintem csak még inkább alátámasztja, a #7-es kommented, kérdező. Ebből van kiút, de azért tenni kell - és ezt nem bántásból, hanem tanácsként írom.

Akkor ez ennyi még. Mert még nem abban a fázisban vagy, hogy tényleg bemenjen a segítség.