Aki nem a pénz miatt költözne külföldre az mi miatt?

Tízes vok.

Meg ám! Meg hát. Sőt.

„...a családomat évente 1szer látom”

Kérdező, te kicsit el vagy tévedve. A családodat minden nap látod hiszen azt írod hogy kinn élsz a feleségeddel és gyereketek is van már, ezt meg kellene becsülnöd, de nagyon. Sokan vannak akik cserélnének veled mert külföldön melóznak és nincs velük a párjuk, gyerekeik, emiatt folyton utazgatnak kéthetente vagy még ritkábban. A szülőkkel kapcsolattartás fontos dolog, de erre ott az internet. (Én magam is külföldön lakom, a feleségem kedvéért költöztem ki, ő nem magyar.)

Nyilván úgy értettem, h itt olyasmi munkát végzek, amit otthon nem, meg olyasmi a terhelés is, meg a fejlődés itt dinamikusabb. Mindenféle előre lépéseket meg tudtam tenni itt, amit otthon nem (hiányzó piac, gazd.-i negatív spirál stb). Új perspektívák nyíltak meg.

A két idézőjel közti rész csak egy idézet egy PUF-dalból, nem csajozni jöttem.

Régen azt hittem, az iskolát utálom, aztán mikor már nem jártam iskolába, rájöttem, hogy valójában egy növény vagyok, akinek meleg kell meg sok napsütés. Rühellem a takony időt, a hűvöset, meg azt, hogy keveset van világos, fázni meg kifejezetten gyűlölök. Kettő, szerencsésebb évben három jó hónap van egy évben, a többi csak a túlélésről szól, és ahogy telnek az évek, egyre nehezebben telik el a szeptember-május közti időszak.

A másik az, hogy hogy nem akarok lakást venni - bár nem fenyeget a veszély, hogy hamarosan megengedhetem magamnak, de tényleg, nem akarok tulajdonos lenni és minden szarral én foglalkozni, elvileg pont ez lenne a bérlés egyik lényege, hogy ha van valami olyan probléma, amit nem én okoztam, pl. a hűtő, vagy a kazán bemondja az unalmast, akkor szólok a tulajnak, és megoldja. Na ez eddig egyetlenegy bérleményemben működött igy, egyébként pont abban az egyben, ahol megengedő volt a tulaj pl. azzal, hogy kisállatot (sünit :) ) tartsak, vagy beverjek egy szöget a falba, meg nem húzta a száját arra, hogy utalással szeretnék fizetni, meg bejelenteném magam ideiglenes lakcimre. Egyébként meg úgy nézünk ki, hogy ha akarsz az utcán parkolni, vagy ne adj' Isten orvoshoz menni a lakhelyedhez legközelebbi rendelőben, vagy minimális változásokat, pl. felfúrni egy polcot, esetleg valamilyen állatot tartani, akkor bele vagy kényszeritve abba, hogy vegyél sajátot, mert a legtöbb tulaj ebben semennyire nem rugalmas, de cserébe az előnyöket, mint hogy nem kell neked foglalkozni a dolgok javitásával, cseréjével, nem biztositja. Nálam, és az ismerősi körömben is ez az általános tapasztalat, és az agyam kiégett, mikor azt láttam, hogy külföldön élő ismerősök, barátok háziállatokat tartanak, meg időnként én is szétnézek pár ország népszerűbb albérletet hirdető oldalain, és ég és föld a különbség, hogy milyen állapotú lakásokat látok ott, mint átlag (mind alaprajzzal és fotókkal), meg itthon. Tisztában vagyok azzal, mennyit tudnék keresni a célországokban a szakmámban, és ahhoz viszonyitva kb. ugyanennyit vinne el az albérlet, de már csak az megérné, hogy a dédi szelleme nem mászik elő éjjelente a szekrényből, és nem kell külön hadakozni a tulajjal, hogy ugyan vigye már el a lomokat, mert normálisan berendezett lakások vannak.

A harmadik, és ez nem egy komoly indok, de azért eszembe szokott jutni, mikor az arcomba kapom akár kormányzati intézkedések által, akár valami idióta odaböfög valami kommentet valahová, hogy gyermektelen, egyedülálló nőként nem tudom már, hanyadrendű állampolgár vagyok, hogy jó'vanakkor, akkor takarodok innen el, az adót se fogom ide fizetni és semmit sem fogok itt vásárolni meg igénybevenni, aztán aki marad, az majd szépen megoldja, ahogy akarja, ha ennyire nem vagyok kivánatos személy, akkor nehogy már ezek akár 10 fillérnyi adóforintomban is részesüljenek.

Ami visszatart, hogy különleges munkahelyem van, nagyon szeretem az embereket, akikkel ott együtt dolgozok, az egésznek a hangulatát, és tudom, hogy valószinűleg ha egyszer vége lesz igy, vagy úgy, örökké hiányozni fog. Meg a megszokás, Budapestet már nagyon jól ismerem, egy élő Google Maps vagyok, ha egy turista megszólit, és szerintem bárki bármit mond, szép város, kiváló tömegközlekedéssel, jó hangulattal, nagyon szeretem, és mikor ideköltöztem, azt éreztem, hogy itt végre otthon érzem magam, szóval nehezemre esik elengedni.