Azok dohányoznak akik nem elégedettek az életükkel? Vagy ha valaki dohányos az nem ilyesmire utal?

Nekem amolyan feszko oldásra van vagy jo.

Pl ha társasággal vagy pasival vagyok es zavarban vagy gátlásosan vagy épp unalmas, akkor ez amolyan potcselekvesféle valami.

Mások meg mondjuk pl babrálnak a kezükkel ilyenkor.

Máskor meg azért kell ha 2 cselekedet közt van vmi "űr".

Pl kitakaritottam mindent es mielőtt neki állnék főzni 2 művelet közt van az a nagy semmi. Vagy pl meliban. Kész az egyik projekt leadva és kezdek a másik projektnek. Zsinórban meg valahogy nem tudok létezni.

Vagy pl bolt után be kell menni még a postára, es kettő közt megint ez az "üresjárat" van mig odaérek. Olyankor megint rágyujtok.

Szoval nálam ezekre "van", ill ezek miatt nem tudom letenni.

Probaltam már hogy leteszem de akkor társaságban már azt nézem mikor mehetek már haza vagy hogyan léphetnék le, nem érzem magam komfortosan cigi nelkul sokáig. Vagy pl randin nem gyújtok rá ha a másik nem dohányzik de igy megint kialakul bennem hogy már lépnék lefelé.

Jav:

Vagy pl meloban.

Leadva az egyik projekt, kezdek a másiknak, de a kettő közt az az űr, az nem megy cigi nélkül.

Ha nem gyujtok rá akkor meg zsinórban csinálok mindent egymas utan, de azt meg nem lehet birni hogy az ember nem áll meg. Alkalmanként néha még elmegy, de amugy képtelenség.

Ejjel nappal bulinak isznak cigiznek és nem elegdettek az eletukkel

Hat én ezt nem hinnem

Nem törvény szerű de biztos vannak ilyenek is.

Munkába kiégett melósoknál tudom elképzelni, hogy ilyen "tele a fxszom a világgal, legalább ezt a kis élvezetet ne akarja senki megvonni tőlem" hozzáállásból dohányoznak. Vagy nem szoknak le, illetve igazolják a függőségüket ezzel, a dohányzás minden negatívuma ellenére.

Olyanok is biztosan vannak, de nem igaz ez minden dohányzó emberre.

Nekik ez inkább egyfajta örömforrás, vagy egyfajta megküzdési mechanizmus, ami függőség formájában van jelen.

Egysíkú gondolkodásmód és kreativitáshiány mindent, de tényleg mindent arra fogni, hogy na az ilyen ember biztos gyűlöli az életét és depressziós és rossz mindene úgy ahogy van.

Az ilyesmi mindig arra emlékeztet hogy ezen az oldalon rendszeresen büszkélkednek az emberek azzal, hogy nincs életük, nincsenek barátaik, plusz ezeken felül mennyire imádnak meséket nézni felnőttként. Hát így jó hogy korlátozott a világnézetük.

A dohányzásnak lehet stresszoldo hatása, de inkább köthető a közösséghez és a szocializációhoz, mint bármi máshoz. Voltak idők amikor cigizni kifejezetten pozitív dolognak tűnt, és az örömmel azonosították, mára viszont ez kezd kikopni. De itt a "kezd" a kulcsszó. Van egy csomó ember akiknek pozitív tudattársításaik vannak a dohányzással kapcsolatban (pl gimiben milyen jó volt a haverokkal cigizni, vagy ezt látták szülőktől/más felnőttektől, vagy épp a menő hírességek cigiztek, mit tudom én). Nekem pl a dohányzásró nem a sztereotip kiégett melós jut eszembe, hanem a sikeres, laza üzletemberek, mert én abban a korban nőttem fel, amikor pozitívabb volt a dohányzás megítélése, és nem voltak annyira ismertek a káros hatásai sem.

Az ilyesmi be tudja enni magát az ember agyába.

Ha találkoztál már cigissel, akkor tudhatod, hogy nem csak akkor gyújtanak rá amikor idegesek, hanem akkor is, amikor örülnek valaminek, vagy amikor nyugodtak, vagy ha barátok között lazulnak.

Ez csak egy berögzült cselekvés, ami az életük része volt még jóval azelőtt is, hogy rágyújtottak volna az első cigijükre.