30 évesen nincsenek emberi kapcsolataim, de a szomorú az, hogy nem is voltak sosem. Mi lehet a baj velem?

Nekem sincs külön, csak a munkahelyi kolléganőim, de velük se járok el sehova. Párom van, nekem ennyi bőven elég.

Hogy mi a baj veled? Nem tudom. Foglalkozz önismerettel, hogy ezt kiderítsd.

Nekem csak a párom, két testvérem, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot.

Én rengetegszet próbálkoztam embereknél (volt is baráti társaságom), próbálkozom munkahelyen is, de egyszerűen nem vagyok valami jó társaság.

Azt elismerem, hogy nagyon befele forduló vagyok, de egyébként el lehet velem poénkodni. A bibi pedig az, hogy szarkasztikus a humorom, ezen például tegnap is volt egy sértődés.

Nem férek bele igazából az elvárt keretbe sem, mert csacsogni nem szeretek sokáig, főleg nem a semmiről. Nem is tudok.

Az előző vagyok, kérdező, lehet hogy te is nagyon zárkózott vagy, mint én, és lehet hogy ez az oka a helyzetednek. De persze csak tippelek.

Ahogyan a hármas hozzászóló írta, én velem is el lehetne poénkodni, ha valakivel már jobban megismernénk egymást, de nekem ehhez idő kell.

Egyrészről, lehet, hogy zárkózott vagy, így nem, vagy csak nehezen nyílsz meg, amihez meg sokak nincsen türelme. Lehet, hogy hiányoznak kommunikációs és/vagy szociális készségek (nem ismerlek, szóval ez nem sértegetés, hanem találgatás), így nem tudsz kialakítani és fenntartani kapcsolatokat. Lehet, hogy nem szokványos humorod, kommunikációs stílusod van, lehet, hogy kicsit nyersebb vagy, mint az átlag.

Másrészről az is lehet, hogy rossz közegben keresgéltél. Lehet, hogy olyan emberek közt voltál, akik nem értékeltek eléggé, akik felszínesek és felületesek, főleg kapcsolatok terén.

Sovány vígasz, hogy manapság ez egyre gyakoribb dolog, mármint, hogy sokaknak nincsenek barátaik, párkapcsolata. Én is közéjük tartozom mondjuk. (Nagyon) zárkózott vagyok, bár már egy ideje egyre kevésbé, viszont nemrég szembesültem azzal, hogy még így se nyílok meg igazán. Finoman szólva. A mai rohanó, kapkodó és felszínes világban meg nem is csodálkozom, hogy szinte senkinek nincs kedve, ideje és igénye arra, hogy megvárják, milyen is vagyok, amikor végre kinyílok.

Ha nem vágysz rá, akkor semmi baj. De ha lenne rá igényed, akkor tegyél érte. Első lépésként elemezd, ismerd meg önmagadat. Közben rájöhetsz, hogy mit tegyél másképpen.

Nekem nagyon eltér az érdeklődési köröm az átlagtól. Fizikából van diplomám, matematikából, csillagászatból csak levizsgáztam, nem írtam diplomamunkát. És ezek után elhelyezkedtem villamosmérnökként, gépek elektronikáját terveztem, és programoztam. Ezen kívül zenekarban játszottam, de ezt már abbahagytam. Manapság már keveseknek kell a komolyzene.

Nincs a környezetemben senki, akit ezek érdekelnének. De nincs is rá igényem. Barátaim vannak is, meg nem is. Addig barátok, amíg szükségük van rám, aztán nincs további közös időtöltés.

Feleségem van, a szex csillagos ötös vele, egyébként meg azt hallom állandóan tőle, hogy velem nem lehet beszélgetni. Őt nem érdekli ami engem érdekel, én meg csak bosszankodom a pletykákon amivel traktál, hogy mit csinál aszomszédasszony, meg milyen hülye ez meg az, ha nem úgy tesz valamit, ahogy ő tenné. Szóval eléggé magányos vagyok, de jól elvagyok a gondolataimmal, a amunkámmal, a a kerti munkával, azzal hogy segítek a környezetemben annak, aki igényli (akkor is, ha utána meg sz.rik rám). Nem érdekelnek a bulik, a névnapok, születésnapok, nem szeretem a karácsonyt, husvétot, és egyéb ünnepeket. A dolgos hétköznapok az életem, azok boldogítanak. Elég magányosnak gondol mindenki, de én nem érzem magam annak.

Ha te is ilyen vagy, és így vagy boldog, akkor ne problémázz azon, hogy valami bajod van. Hasznosabb életmód, mint bulizni, vagy iszogatni valahol és közben semmiségekről dumálni.

A probléma sokrétű, mondhatni kórtünet. DE, sajnos én saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy sokszor ez az állapot nem egyik pillanatról a másikra alakul ki.

Aki gyerekként jól néz ki (itt arra gondolok, hogy fiúként megvan a korához való fejlettsége, érettsége) az többnyire népszerű is a többi gyerek között, több barátja lesz, ez dob az önbizalmán, igényes lesz, jó megjelenésű, elkezd sportolni stb.

A gimnázium végére sok-sok barátja lesz, akiket visz magával az életbe még akkor is, ha esetleg egyetemista lesz belőle.

Persze ehhez nem árt egy harmonikus szülői háttér, akik időben elcsípik a problémákat és nem hagyják a gyerekeiket elkallódni akármilyen szélsőérték között.

Többnyire a csendes, jól viselkedő, nyomi és sovány vagy dagi emberekből lesznek a magányosak később, legalábbis a fiúk esetében ez a jellemző.