Mit rontottunk el az életünkön, hogy csóró 30asok vagyunk? Hol csesztük el?
Azt érzem, hatalmába kerített a depresszió és nem tudok szabadulni. A férjem sem.
Fiatal 30-asok vagyunk. Én rossz, bántalmazó, nélkülöző családból jövök, ahonnan 18 évesen menekültem egy albérleti szobába, érettségi óta dolgoztam, mellette tanultam levelezőn közgázt. A férjem családja normális, de anyagi segítséget nem adtak az induláshoz, így ő is dolgozik 18 éves kora óta, mellette tanult OKJ-n.
Fiatalon jöttünk össze, mindig dolgoztunk, bármit elvállaltunk, ami a válság éveiben jutott, aztán külföldre is mentünk, évekig kèt munkahelyen dolgoztunk, spóroltunk. (De nyilvan kint csak sz*r meló jutott, amit ott felretettünk, abbol ott ingatlant nem vettünk volna).
Hazajöttünk pár év után, munkát kerestünk, lakást vettünk, gyerekeket vállaltunk. És most megint ott vagyunk, 30-as éveink elejém, hogy anyagilag totál lecsúsztunk. A cég, ahol voltam megszűnt gyed alatt, fél éve nen találok munkát, senki nem akar 2 kisgyerekkel felvenni, pláne, hogy csak 8-4ig tartó munka jo. A férjem közepesen keres, de az ő cége alatt is rezeg a léc, ez pedig már a 3. munkahelye, mióta itthon vagyunk, mindenhol leépítés miatt kellett újat keresni.
Szóval itt vagyunk, befejezetlen ingatlannal, 2 kisgyerekkel, egy bizonytalan fizetésből és azt érzem, sírhatnékom van. Hogy mi a francot csesztünk el, hogy 18 éves korunk óta folyamatosan dolgozunk, spórolunk és megis mindig csak ez az anyagi bizonytalanság, stressz jut. Hogy mi a francért nem lehet talalni egy fix munkahelyet már, ahol nem kell mimdig azon görcsölni, mikor lesz valami leépítés?
Egy kis vállalkozással is próbálkoztam, mog itthon voltam a gyerekekkel, ideig-óraig ment, de nem lehetett a rengeteg adó miatt abból se semmit kihozni.
Úgy érzem, el vagyunk átkozva, hogy bármibe fogunk, bármennyit küzdünk, dolgozunk, semmi nem jön össze, állandóan a hosszútavú megelhetésen kell stresszelni. Ha lusták lennénk, várnánk a sült galambot, azt mondanám, oké, de egész eletembeb dolgoztam...
A férjem is egyre depressziósabb emiatt, már olyanokat mons, hogy inkább meghalna, legalább vége lenne ennek az állando stressznek. Én is ezt érzem sokszor.
válasza:Nem fog tetszeni a válasz, de ott hogy gyereket vállaltatok a semmire.
Ha csóró családból jövök, vagy el kellett menekülni otthonról, akkor nem csinálok még gyereket is, hogy még nehezebb legyen az életem.
Illetve egy rossz országba születtél, amiről nem tehetsz, nyilván itt a szegényekbe még bele is rúg az állam.
válasza: válasza:Szerintem nem a semmire vállaltak gyereket. Diplomás, nyelveket beszélő emberek, minimális hitellel van ingatlanuk, a kérdező soraiból úgy veszem ki, hogy mikor úgy döntöttek, jöhetnek a gyerekek, épp minden rendben volt, volt munkahelyük. Azt senki se tudhatja, hogy fél év múlva is lesz-e munkája sajnos. Én 13 éve dolgozom folyamatosan, de velem is megtörténhet, hogy elküldenek és nem találok másikat egy ideig. Mindenkivel megtörténhet, csak hajlamosak az emberek nélkülözhetetlennek hinni magukat. A valóság viszont az, hogy nagyon kevesen vannak, akik tényleg azok.
Szerintem nem csináltok rosszul semmit, egyszerűen nehéz manapság az élet ilyen téren és épp nincs szerencsétek. Ebben az országban nagyon könnyen tud sajnos fordulni az ember helyzete, a kis cégek totál kiszolgáltatottak, így a dolgozóik is, ha neadjisten te kicsiként vállalkoznál, hogy legalább magadnak legyen elég munka és bevétel, azt is igyekeznek ellehetetleníteni.
válasza:Nyugi, ki fogtok ebből mászni. Nekünk is volt olyan korszakunk, amikor még a szomszédnéni macskáját is irigyeltem, mert Zala felvágottat hozatott neki a boltból. Nekünk meg, az akkor, a nem futja kategória volt. Aztán szép lassacskán betömtük a réseket, és egy idő után már egyenesbe jöttünk.
Semmit se rontottatok el. Nehéz az élet. Legyetek bátrak. Menni fog!
válasza:Nem olvastam el minden hozzászólást, de egyetértek az egyik elsővel, külföld! Mégpedig olasz. Nyáron voltam, csak turistaként, elképesztően vidámak, lazák. Összebarátkoztam velük, maradhattam volna, az egyik egy kis éttermet üzemeltetett, takarítót keresett pár órában, a másiknak meg segíthettem volna a piacnapokon eladni a halakat, amíg ő halászott.
Ha jó emberekkel futsz össze és jól beszélsz helyben találnak neked valamit.
Én most más országban élek és gyárban dolgozok, a magyar ingatlanom kiadva, de így is fog maradni. Minek nyomorogjak, ha külföldön már szinte bárhol jobb?
És ha van gyerek, annál jobban jár, hogy ott nőhet fel.
válasza:Azzal számolhattatok volna, hogy a 2 gyerek borzasztó sokba kerül, és sehova sem tudsz elmenni dolgozni.
A munkáltató nem szereti, ha minden második héten táppénzen vagy a gyerekekkel.
Ha ketten lennétek, nem tartanátok itt.
válasza:Egyébként ha két idegen nyelven beszélsz, simán tudsz otthonról dolgozni.
Pl: vállalj nyelvvizsgára vagy érettségire felkészítést, kevesebbért, mint a nyelvtanárok, és rengeteg munkád lesz!
válasza: válasza:#39
Sajnos még sokan a mai napig úgy érzik, mintha a szocializmus lenne, hogy a gyerek az alap.
Hát, nagyon nem.
Senkit nem érdekel mi lesz veled és a gyerekeddel, csak fizesd az adókat.
És az állam annak is ad adókedvezményt, akiknek jó családi hátterük van.
És egyre szemetebb világot élünk, egyre önzőbbek az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!