Mit rontottunk el az életünkön, hogy csóró 30asok vagyunk? Hol csesztük el?

Azt érzem, hatalmába kerített a depresszió és nem tudok szabadulni. A férjem sem.

Fiatal 30-asok vagyunk. Én rossz, bántalmazó, nélkülöző családból jövök, ahonnan 18 évesen menekültem egy albérleti szobába, érettségi óta dolgoztam, mellette tanultam levelezőn közgázt. A férjem családja normális, de anyagi segítséget nem adtak az induláshoz, így ő is dolgozik 18 éves kora óta, mellette tanult OKJ-n.

Fiatalon jöttünk össze, mindig dolgoztunk, bármit elvállaltunk, ami a válság éveiben jutott, aztán külföldre is mentünk, évekig kèt munkahelyen dolgoztunk, spóroltunk. (De nyilvan kint csak sz*r meló jutott, amit ott felretettünk, abbol ott ingatlant nem vettünk volna).

Hazajöttünk pár év után, munkát kerestünk, lakást vettünk, gyerekeket vállaltunk. És most megint ott vagyunk, 30-as éveink elejém, hogy anyagilag totál lecsúsztunk. A cég, ahol voltam megszűnt gyed alatt, fél éve nen találok munkát, senki nem akar 2 kisgyerekkel felvenni, pláne, hogy csak 8-4ig tartó munka jo. A férjem közepesen keres, de az ő cége alatt is rezeg a léc, ez pedig már a 3. munkahelye, mióta itthon vagyunk, mindenhol leépítés miatt kellett újat keresni.

Szóval itt vagyunk, befejezetlen ingatlannal, 2 kisgyerekkel, egy bizonytalan fizetésből és azt érzem, sírhatnékom van. Hogy mi a francot csesztünk el, hogy 18 éves korunk óta folyamatosan dolgozunk, spórolunk és megis mindig csak ez az anyagi bizonytalanság, stressz jut. Hogy mi a francért nem lehet talalni egy fix munkahelyet már, ahol nem kell mimdig azon görcsölni, mikor lesz valami leépítés?

Egy kis vállalkozással is próbálkoztam, mog itthon voltam a gyerekekkel, ideig-óraig ment, de nem lehetett a rengeteg adó miatt abból se semmit kihozni.

Úgy érzem, el vagyunk átkozva, hogy bármibe fogunk, bármennyit küzdünk, dolgozunk, semmi nem jön össze, állandóan a hosszútavú megelhetésen kell stresszelni. Ha lusták lennénk, várnánk a sült galambot, azt mondanám, oké, de egész eletembeb dolgoztam...

A férjem is egyre depressziósabb emiatt, már olyanokat mons, hogy inkább meghalna, legalább vége lenne ennek az állando stressznek. Én is ezt érzem sokszor.