Mit rontottunk el az életünkön, hogy csóró 30asok vagyunk? Hol csesztük el?
Azt érzem, hatalmába kerített a depresszió és nem tudok szabadulni. A férjem sem.
Fiatal 30-asok vagyunk. Én rossz, bántalmazó, nélkülöző családból jövök, ahonnan 18 évesen menekültem egy albérleti szobába, érettségi óta dolgoztam, mellette tanultam levelezőn közgázt. A férjem családja normális, de anyagi segítséget nem adtak az induláshoz, így ő is dolgozik 18 éves kora óta, mellette tanult OKJ-n.
Fiatalon jöttünk össze, mindig dolgoztunk, bármit elvállaltunk, ami a válság éveiben jutott, aztán külföldre is mentünk, évekig kèt munkahelyen dolgoztunk, spóroltunk. (De nyilvan kint csak sz*r meló jutott, amit ott felretettünk, abbol ott ingatlant nem vettünk volna).
Hazajöttünk pár év után, munkát kerestünk, lakást vettünk, gyerekeket vállaltunk. És most megint ott vagyunk, 30-as éveink elejém, hogy anyagilag totál lecsúsztunk. A cég, ahol voltam megszűnt gyed alatt, fél éve nen találok munkát, senki nem akar 2 kisgyerekkel felvenni, pláne, hogy csak 8-4ig tartó munka jo. A férjem közepesen keres, de az ő cége alatt is rezeg a léc, ez pedig már a 3. munkahelye, mióta itthon vagyunk, mindenhol leépítés miatt kellett újat keresni.
Szóval itt vagyunk, befejezetlen ingatlannal, 2 kisgyerekkel, egy bizonytalan fizetésből és azt érzem, sírhatnékom van. Hogy mi a francot csesztünk el, hogy 18 éves korunk óta folyamatosan dolgozunk, spórolunk és megis mindig csak ez az anyagi bizonytalanság, stressz jut. Hogy mi a francért nem lehet talalni egy fix munkahelyet már, ahol nem kell mimdig azon görcsölni, mikor lesz valami leépítés?
Egy kis vállalkozással is próbálkoztam, mog itthon voltam a gyerekekkel, ideig-óraig ment, de nem lehetett a rengeteg adó miatt abból se semmit kihozni.
Úgy érzem, el vagyunk átkozva, hogy bármibe fogunk, bármennyit küzdünk, dolgozunk, semmi nem jön össze, állandóan a hosszútavú megelhetésen kell stresszelni. Ha lusták lennénk, várnánk a sült galambot, azt mondanám, oké, de egész eletembeb dolgoztam...
A férjem is egyre depressziósabb emiatt, már olyanokat mons, hogy inkább meghalna, legalább vége lenne ennek az állando stressznek. Én is ezt érzem sokszor.
Akkor ezek szerint az ingatlan sem elég. Egyszerűen akkor ha nincs stabil munkád, jó fizetésed, és saját lakásod, akkor nem szabad egyszerűen gyereket vállalni a mai világban. Az manapság a gazdagok kiváltsága.
Csökken is a gyerekszületés vadul, Budapesten tavaly egy gyenge bázishoz képest is 19%-ot zuhant.
válasza: válasza:"Hol csesztük el?"
Nem képeztétek magatokat megfelelően.Egyikőtöknek sincs diplomája és nincs nyelvtudásotok sem.
Nem térképeztétek fel a munkaerőpiacot megfelelően.
Én is 30-as nő vagyok, igaz még csak egy gyerekünk van (útban a második),de nekem nincs problémám az elhelyezkedéssel.A munkáltatóm biztosított "kismama" munkabeosztást.6 óra naponta és szinte teljesen home officeból.
Én már tizenéves korom óta foglalkoztam a munkaerőpiaccal, szülők támogattak is.Tudatosan mentem abba az irányba, ahol jók a kereseti lehetőségek.
"Egyikőtöknek sincs diplomája és nincs nyelvtudásotok sem."
Leírtam, hogy van mindkettő, mert munka mellett tanultam. Nekem gazdasági diplomám van és két idegen nyelven beszélek felsőfokon.
Két dolgot is elrontottatok:
- Nem tanultatok piacképes szakmát. Mivel már nincs kommunizmus, ezzel nem csak az jár hogy nem jön ki a fekete kocsi, hanem az is hogy NEKED kell piacképes pályát választanod. Az állam nem teszi meg helyetted/helyettetek. Most már nem kap munkát mindenki, csak az aki piacképes, versenyképes tudással rendelkezik, vagy valami éppen aktuálisan keresett szakmával.
- Túl hamar vállaltatok gyereket, ráadásul 2-t is. Lehet elég lett volna bőven egy is, vagy lehetettek volna gyerek nélküli család is, amíg meg nincs mindenetek.
30 évesen szültem először.
Akkor mondjuk ki, azt k*rtuk el, hogy azt gondoltuk, 2025ben egy szorgalmas, tanult, dolgozó, de sajnos a nulláról indult pár esetleg merhet családot alapítani, miközben ez, ahogy valaki írta, egy réteg kiváltsága lett és aki a nulláról indul, elégedjen meg azzal, hogy sose lesz gyereke.
válasza: válasza:Nem álltok rosszul igazából. Egy mai átlag 30-as a mamihotelben dekkol otthon és csak a GTA-ban mozdul ki a világba. Ti már sok mindent elértetek, van férjed, családod, ingatlanod, valamennyire világot láttál, ebben a korban ez nem rossz. Csak anyagilag most nem jönnek össze a dolgok. Ha van képzettség, csak talpraesettség kell. A fizetés nem bizonytalan, munka az mindig van, csak nyilván kinek van kedve 3 műszakban robotolni és a csicska melót csinálni.
Ide csak olyan közhelyeket lehet mondani, hogy a pénz nem minden, meg a szeretet, család, gyerekek... lehet boldognak lenni úgy is, ha anyagilag nem vagyunk erősek.
Viszont konkrét megoldást úgy sem lehet adni. Boldogságot nem lehet adni online. A tanácsok, amiket meg kapsz, azok meg a szokásosak. Az egyetlen új dolog, ami itt elhangozhat, hogy nem feltétlen rontottátok el, csak most máshogy mennek a dolgok, mint kéne.
"Én már tizenéves korom óta foglalkoztam a munkaerőpiaccal, szülők támogattak is.Tudatosan mentem abba az irányba, ahol jók a kereseti lehetőségek."
Egyébként, ez így nagyon jól hangzik, de én meg az alberleti szobában nyomorogva örültem, ha van munkám, amiből meg tudok élni és fizetni a levelező egyetemet. Ha a szüleim eltartottak meg támogattak volna, biztos az én életem is masképp alakul, de nekem más jutott, abból kellett kihozni akkor, amit tudtam, hogy ne haljak éhen.
Igen. Én pont ezért nem veszek magyar ingatlant, ilyen árakon meg már főleg, mert Magyarországon egy saját ingatlannal sem elég semmire. Attól még ugyanúgy éhezhetsz meg nyomoroghatsz, nélkülözhetsz.
Nyugaton meg saját ingatlan sem kell és jól élsz. Van szociális háló is meg minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!