Számotokra mi volt az a legfájdalmasabb pillanat, ami mély sebet hagyott bennetek?

Talán amikor anyam életemben első alkalommal megvert egy FEKETE PONT miatt talán alsós 2 vagy 3.-ban. Bár onnantól apám átvette a "nevelésem" és onnantól soha többé nem mondtam el a rossz jegyeimet, pedig rendre megvertek amikor kiderült az ellenőrzőmből, de inkább elviseltem negyedévente, semmint minden rossz jegy után.

Meg akkoris, amikor anyám bizalmas dolgaimat elmondta apámnak.

Végül egyszerűen elképzelni se tudtam, hogyan lehetne bennük megbízni. Mai napig rányomja a kapcsolataimra ez a bizalmatlanság a lenyomatát. Barátaim nincsenek, mindenhonnan a támadást, rosszindulatat várom és 25 évesen elmenültem otthonról az első normális párkapcsolatom segítségével.

Általános iskolai kiközösítés (átnevezték az osztálycsoportot arra, hogy "utolájuk együtt *Az én nevem*-t, olyanokat írtak - mivel akkor még eléggé dagadt voltam - hogy levágnak, készítik a koporsót meg ilyenek), első exemmel való kapcsolatom (a kapcsolatunk abból állt, hogy fél évig két naponta kellett lebeszélnem az öngyilkosságról, ő pedig úgy manipulált ahogy akart - pl két napig nem válaszolt, aztán random leírja, hogy "bocsi, elütött egy autó, kórházban vagyok". Erre nyilván kiakadtam, megijedtem meg minden. Utána írja válasznak, hogy "ja bocs, nem gondoltam volna, hogy annyi eszed van, hogy beveszed" - mikor meg közöltem vele, hogyha velem akar lenni, akkor ne játszadozzon az érzelmeimmel, kiakadt, és elhordott minden sz*rnak - megbízhatatlannak, aki hátba szúrtam, mert nem hivatkozott rám emberként, hanem mindig a "lény" szót használta -, elérte, hogy gyűlöljem magam, őt pedig magasztaljam. Másfél hónapon kerezstül kellett napi szinten ezt elviselnem, mire kapcsoltam, hogy ez nem oké így).

Volt pár kisebb is (nyilván a két legutóbbi exemmel, akikkel már azért fényévekkel jobb kapcsolatom volt, a szakítást nem viseltem a legjobban + áprilisban kiderült hogy cukorbeteg vagyok, amit szintén nehéz volt feldolgozni).

Ezeken már maximálisan túlléptem. Illetve, most úgy érzem, aztán ki tudja, eléggé friss az a gondolat bennem, hogy van önbizalmam és boldog vagyok magam miatt, de remélem a legjobbakat.

Mindenki másnak, aki írt, kitartást kivánok, és a lehető legjobbakat!