Szégyelled az otthonodat mások előtt ?

Amióta panelban lakom azóta hazudok róla mindenkinek és soha nem is hoztam fel magamhoz senkit. És nem is fogok

Nem, sőt büszke vagyok rá.

Igen, határozottan. 3-4 éve felújítottam, de továbbra sem lehetek rá büszke. Kicsi (35 négyzetméter), csúnya, szegényes, ráadásul az alattam lakónak van egy állandó hétvégi vendége, aki sokat bagózik a fürdőszobában, száll fel hozzám a szag, és az illető öklendezik naphosszat - hogy hívhatnék meg így bárkit is hétvégére pl. ebédre vagy vacsorára?! :(

Amióta pár kisebbségi család leamortizálta a környéket, néha kicsit szégyellem. Pedig előtte kimondottan remek hely volt.

Jaj nagyon! Anyummal éltünk itt, miután ő elment (meghalt) csak egy csomó emlék maradt, ami mostanra már csak kacat, de képtelen vagyok kidobni mindent.

Nem. Amikor szegényesebb körülmények között éltem, akkor is mindig rend és tisztaság volt. Mindenki azt dicsérte. Nem a bútorok, berendezések régimódiságát firtatták.

Nem. Nagy kertes ápolt házban lakunk. A kert tele van fákkal, nagyon szép minden.

Azt gondoltam, hogy itt csak teljesen szubjektív válaszok lehetségesek, nincs helyes vagy helytelen válasz. Tévedtem, itt is csak a lepontozások mennek. :( Mi a helyes válasz?

Nem: alapból 0 ember jön föl hozzám, akkor minek?

Nem, bár nem a legszebb, sima Ikeás bútorok, nem valami stílusos a lakás, de elmegy, rendet is tartok. Erre futotta, pedig be tudnám rendezni szebben is, de szégyellni való nincs rajta.