Csak olyan ember tud hiányozni, akit szeretünk?

Talán kicsit megszereted.

De ez szerinted egy rossz dolog, hogy szereted?

Nekem pont ma jutott eszembe egy ember, akivel kapcsolatban voltam egy darabig és egy barom volt. 4-5 éve meghalt és nem azt mondom, hogy hiányzik, de megnéztem volna, hogy mi van vele.

A volt sógorom is meghalt már, együtt dolgoztunk egy darabig, különösebben nem szerettem, volt egy furcsa stílusa, de eszembe szokott jutni, talán még hiányzik is. Bár nem valószínű, hogy közös programjaink lennének.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy másmilyen módon.

Egy testvér is más módon hiányzik, egy szülő is, egy kolléga, egy barát is, és az is aki akár a társad lehetett volna szépen mondva a szerelmed akár.

Igen, nekem hiányoztak már emberek, akiket nem szerettem. Pl az osztály bohóca nyáriszünetben. Semmi kapcoslatom nem volt vele, vicces volt és hiányoztak a jó hangulatú órák/szünetek.

Hiányzott már mentorom/tanárom is, de abszolút semmilyen személyes kapcsolatom nem volt velük, baráai sem. Nem szeretet miatt hiányoltam őket, hanem inkább szakmailag

Hát ti nagyon fordítva vagytok bekötve. Eszembe nem jutna az olyan ember, aki méltatlanul viselkedett velem, aki nekem ártott. Fujj. Felőlem ott rohadjanak meg, ahol most éppen vannak.

Viszont azok az emberek, akik kedvesek (lettek) számomra, akikre szívesen gondolok, de már megszakadt a kapcsolat közöttünk, vagy alig van időnk egymásra, azért időnként eszembe jutnak és még akár hiányoznak is.

Szerintem az is hiányozhat, akit nem kifejezetten szeretsz, csak hozzászoktál a jelenlétéhez, a megszokott dolgok hiányozni szoktak.

Akkor is hiányozhat, ha rendszeresen segített neked, vagy valamiben számíthattál rá, vagy volt valami közös ügyetek, munkátok, bármi.

És akkor is, ha egy kicsit kedvelted.

9, gyanítom, hogy erre a kérdésedre nem fogsz választ kapni, ahhoz a kérdezőnek fel kellene nőnie, hogy beismerje magának, hogy megszeretett valakit. :D

Pedig ezek szoktak a legőszintébb érzések lenni...