Undorító önző érdekember lettem, van ebből kiút? Pszichiáter tud segíteni?

Nincs veled baj,ne aggódj. Tudod, nekem is hasonló érzéseim vannak. Mikor kapcsolatom volt, mindent megadtam, anyagilag, lelkileg,testileg. Aztán a másik fél megszokta és elvárta,sőt mindig többet várt el.

Nagyon sok emberen segítettem, egészen a közelmúltig. De rájöttem,hogy nem érdemes jónak lenni, segíteni, mert az életemet, energiáimat lehúzzák.

" Minden jótett elnyeri méltó büntetését " így is lehetne fogalmazni.

Bő fél éve aztán meguntam és lehúztam a rolót. Nincs segítség, nincs meghallgatás, tanács senkinek. Nem érdekel az örömük,panaszuk,kínjuk.Oldja meg mindenki, amit átél.

Pedig akik ismernek tudják,hogy belül nem ilyen vagyok.De ilyenné tett az élet és azok a kedves emberek, akik párjaim, barátaim voltak - illetve annak mondták magukat.

A legutolsó elhagyásomból közel három év volt,mire lelkileg helyrejöttem. Nem szeretném ezt átélni többet.

Nagyon rossz,hogy nincs senkim,de sem lelki szemetes, sem bank, sem egyéb nem leszek többet senkinek az életben.

Még annyit,hogy mondjuk én érdekből sosem voltam senkivel, nem használtam ki semmit. Az embert néztem,nem azt, amije van.Nagy hiba volt, utólag belátom,mert két olyanban tévedtem irtózatosan, akik az életemet lényegében teljesen tönkretették.Ők pedig szépen éldegélnek azóta is.

F

Szerintem amiatt lehet ez így veled, mert nagyon szűk a világképed.

Szóval nem azt élvezed, hogy valamit kitalálsz és megcsinálod, hogy valamit alkotsz, hogy formálod a világot, a közösséget körülötted, hogy erősebbé, jobb hangulatúbbá alakítod a teret körülötted. Hanem azt észleled valaminek, ha te kapsz valamit, vagy te növekedsz.

Nem az a baj, hogy a te érdekedet nézed, azt, ami neked jó. Hanem az, hogy ami neked jó, abban csak te vagy. Nem az a jó neked, hogy valami történik a világban, hogy pl elültetsz egy növényt és az megnő. Hogy azon egy csomó más élet keletkezik. Hanem így be vagy vakulva magadra.

Pl ha ott van isten az teremt egy világot és a világ növekedése a projektje. És nem az, hogy most kapott e valamit a világtól.

Nem tudom, hogy mondjam jobban.

Ha mondjuk a társadalmat, vagy a kisebb közösségedet olyannak tekintenéd, mint a te projekted, ami érdekel, akkor más lenne. Akkor egy építővé vállnál.

Most csak egy ilyen kis lény vagy, aki magának igyekszik minél többet elkeríteni. Talán mert nem érzed magad biztonságban. Vagy mert azt gondolod, az a győzelem, ha nálad van minden, mindegy ha a világ sorvad, ha nálad sok minden van, akkor az piros pont.

Meg azt is érdemes észrevenni, hogy van egy olyan kultúra, ami talán a kereskedelemből jön, hogy ha adunk valamit, akkor valamit várunk vissza. Ha nem kapunk vissza csereértéket, akkor ilyen fura érzésünk lesz, hogy valami baj van, lehet átvertek. Pedig a valódi adás az totál egy irányú tranzakció. Azért adod, mert ezt akarod. És vége. Mint ahogy ha felszeded az utcán a szemetet, akkor azt csak azért teszed, mert ezt akarod, mert úgy gondolod, hogy ez a világ jobb így szemét nélkül. És nincs más eredemény, nincs más amit várhatnál, csak hogy kicsit megszületik a teremtményed, a világ alakul olyanra, amilyennek te szépnek tartod.

Nehéz ezt leírni.

A felismerés és a belátás most már megvan.

A döntés a fejedben születik meg.