Áldoztál olyan emberre baráti szeretetet, akire tudtad, hogy valójában felesleges? Mi volt a mozgatórugója a dolognak?

Kedves 3-as...

Igen, időt fordítottam rá, én rengetegszer érdeklődtem a hogyléte felől. Ő nem tett fel kérdéseket. Nem kaptam viszonzást. Vártam volna? Igen, jól esett volna, hiszen én is ember vagyok, érzésekkel. Ennek ellenére, hogy semmit sem kaptam, én továbbra is érdeklődéssel voltam irányába. 4 év így ment el. Már rég beinthettem volna, ha azon múlik mit kaptam vissza! Tegnap volt egy beszélgetésem vele, amiben nem is tagadta, hogy magyarán leszar mindent ami velem kapcsolatos. Nem cáfolta meg egy szóval sem, hogy nem így van. Oké. Tudatosítottam, elfogadtam, hogy tőle ennyi. De nekem részemről vége, többet engem sem érdekelnek az ő dolgai. Tudod, létezik olyan, hogy KÖLCSÖNÖSSÉG (és ne keverd össze az érdekkel, mert nem ugyan az)! Itt nem volt kölcsönösség.

S igen..., berágtam. Mert ne akarjon hozzánk eljönni unalomból sem, ha lényegében arcomba mondta, hogy nem érdekli őt a mi dolgaink, a hogylétünk meg úgy tulajdonképpen semmi. Ja, hogy csak hozzánk tud jönni, mert nincs más haver meg barát?

Majd most megérzi a hiányt, ha eddig nem értékelte a dolgokat. Mostantól nem "erőltetek rá" semmit.

Kedves 4-es, 5-ös hozzászóló

Egyet értek azokkal amit írtok.

De én nem eljátszottam, hogy kedvelem, mint barátot. Nekem nem volt semmi olyan hasznom ebből az egyoldalú "baráti" kapcsolatban. Még annyi sem, hogy megkérdezett hogy vagyok.

Egyszerűen voltak hasonlóságok, egyet tudtam vele érezni dolgokban. Szerettem is volna kicsit segíteni, tudom nem kérte. Volt hogy megbántott - nem egyszer, észre sem vette, én pedig túl lendültem mindig a dolgokon. Nem is tudtam rá haragudni sem igazán. Annyira volt velem foglalkozva, ha én meséltem valamit, na reagált azért valamit, nem sokat. Most lehet a csalódás miatt kicsit túlzóan fogalmaztam, de kicsit rosszul érint amikor te őszinte szeretettel törődsz valakivel aki az arcodba mondja, hogy hát őt nem érdekled. Akkor kicsit igen is úgy érzi az ember, hogy tök felesleges volt minden. Mert akkor miért is irkál még most is? Mert írt és természetesen csak magáról... Azt se vette észre, nem is gondolja, hogy megbántott. Mert nem kérdez ugye. De én már nem reagálok neki.

A 3. ember akivel így jártam. Tudom, hogy az én problémám, nem az övék volt. Én szerettem volna jó barátok lenni, ők velem nem. Nem voltak az én embereim.