Áldoztál olyan emberre baráti szeretetet, akire tudtad, hogy valójában felesleges? Mi volt a mozgatórugója a dolognak?

Miért van minden szavam kiforgatva?

Lehet nagyon rossz képet festettem le magamról, mert csalódottan és mérgesen írtam ki a kérdést, nem jó szavakkal fogalmaztam... De nem vagyok az a gonosz ember, akit itt kihoznak a dologból. Itt már minden össze van mosva, minden szavam mögé érdeket és kihasználást gondolnak bele és önfényezést.

Úgy látszik a válaszokból nekem, hogy itt az is szörnyű önzőségnek számít, haszonleső érdekember az, aki azt szeretné ott belül a lelkében, hogy akit ő szeret,kedvel - viszont szeresse, kedvelje. Akár anyja/apja/párja/barátja stb... S most mindenki tegye a kezét a szivére, hogy ő ilyet nem vár senkitől, pláne nem olyantól akit szeret és valamilyen jellegű kapcsolatban állnak.... Szerintem mindenki vágyik egy kis szeretetre. Én ezt még nem érzem olyan ördögi dolognak.

"A szoros barátság feltétele, hogy érezzük és ismerjük saját magunkat, továbbá érdekeljen minket a másik ember, képesek legyünk a lojalitásra, empátiára, s az elkötelezettségre. A közeli barátságok természetesen megkövetelik a rugalmasságot és a megbocsátást mindkét fél részéről."

( [link]

Lehet bennem van a hiba. Nem szabad úgymond ráerőltetni magam senkire. Magamon kell dolgozni, elfogadni és tovább lépni.

13-as válaszoló! Köszönöm, hogy így jobban megértesz és megláttad azt az énem ami a kérdés által nem jelenítődött meg.

Tudom, vissza olvasva így utána nyugodtabban, hogy másképp is fogalmazhattam volna, több részlettel. De egy nagyon rossz időszakom van tőle függetlenül is. S egy darab őszinte érdeklődésű "hogy vagy?" kérdés nagyon jól esett volna a szóban forgó személytől, ha már szoktunk beszélgetni meg el is jött hozzánk nem egyszer és azt hittem ettől azért jobban kedvel, mint szembesültem a mértékével. Rosszul érintett, mert akkor miért akart velünk találkozni egyszer is, akkor miért voltunk jók? Minek tartja velem is egyáltalán a kapcsolatot bármilyen formában, ha őt semmi és senki sem érdekli? Olyat vártam tőle amit ő nem tud vagy nem akar nekem adni úgymond, barátságot. Csak mégis valamilyen szinten azt érzem be is csapott.

Most nem tudom, elmondjam e neki az érzéseimet. Nem látom annak sem értelmét, de így meg bennem maradt. Ő ma is írt, de nem kérdez tőlem semmit, csak magáról beszél és magával, mert nem írok neki vissza jelzés értékkel. De nem érzi. Nagy valószínűséggel megint csak rámondaná, hogy "jó jó, bocsi" és mentegeti magát - mert már korábban is így volt, amikor szóvá tettem valamit neki (kedvesen, nem bunkón). De nem éreztem, hogy őszintén mondta egyszer is.

Sajnos ezt nem érdemes erőltetni, be kell látnom... Lényegében főként én tartottam fenn ilyen sokáig ezt az ismeretséget.