Rettegek, mit tegyek?
Annyi trauma èrt az utóbbi èvekben, hogy időm se volt feldolgozni őket, jelenleg pedig romokban az èletem. Tavaly májusban èrt vèget egy 5 èves kapcsolatom, egyik napról a másikra, konkrétan amíg dolgoztam összepakolt ès elment. Mindenem elvesztettem vele együtt. Mindent belettem ebbe a kapcsolatba testileg, lelkileg ès anyagilag is, mert azt hittem örökre szól. Most albèrletben èlünk a nagyfiammal ès egy kis vállalkozásom van, ami èppen annyit termel, hogy a kötelezőket ki tudom fizetni. Mivel vállalkozó vagyok, így gyakorlatilag semmilyen támogatásra/segèlyre nem vagyok jogosult. Mi törtènik, ha èppen rossz hónap lesz az üzletemben!? Emelett ez egy olyan vállalkozás, ahol mindig bele kell rakni egy nagyobb összeget, amit aztán duplázni tudok, de már nincs mit. Elfogyott minden tartalèkom. Másik munkával meg mèg annyit se tudok összekaparni, ami az albèrletet fedezi. Nyáron a fiam megy nyári munkára, de mivel a szakmájához kötelező a jogosítány, így az ő bevètele arra fog elmenni. Nulla családi hátterem van, kamasz korom óta magamnak kellett mindenről gondoskodnom, de úgy èrzem nem bírom tovább. Elkezdtem nyugtatót szedni, mert annyira remegek a fèlelemtől, hogy nem tesz jót az üzletnek...
Mit tudok tenni? Annyiszor újraèpítettem az èletemet már, de egyszerűen most úgy èrzem elfogyott az erőm. Ha legalább anyagi biztonságom lenne, akkor össze tudnám kaparni magam, de így.......
1-es. Hidd el, az a típus vagyok, aki gyakorlatilag mindent leküzdött már az èletben, nem kenyerem a panaszkodás,sőt! Az elmúlt 8 hónapban minden egyes napom a megoldás keresèssel töltöm ès emellett maximálisan odateszem magam a vállalkozásomban is.
A másodállás mèg opció, rajta vagyok, keresek, figyelek, de ez egy kisváros...
2-es. Mindig úgy èltem túl a traumákat, hogy szèpen megráztam magam ès mentem tovább, tettem a dolgom. A gondjaimat meg elraktam egy kis polcra, mert egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy foglalkozzak velük. Akkor tèrdre estem volna már... Tudom.
Jelenleg fèlek, szègyenlem magam, dühös vagyok magamra ès egyszerűen elfogytam. Olyan nő voltam, aki simán örül annak is, ha szèpen süt a nap, vagy, ha süthettem valami finomat a családunknak... Most meg... Konkrétan meghaltam belül. Szóval lelkileg padló ès már jönnek a fizikai tünetek is.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!