Ezen az oldalon többségében miért a kioktatás, a szidás, majd én jobban tudom, ja és ismeretlenül bántani a másikat megy, amikor valaki tényleg segítséget kér egy kérdéssel?

Ez könnyíti meg a dolgot. Névtelen, arctalan formában vadidegen emberekbe könnyű belekötni, mert nincs közöttetek semmilyen személyes kapcsolat és érintettség. Neked lehet jelentős egy probléma megoldása, de mindenki másnak ez csak egy random poszt a neten amibe bele lehet szólni.

Ezen az oldalon az anonimitás a maximálisra van tolva, cserébe nullához közeli a következménye annak, ha szemétkedsz másokkal. Emiatt bátrak itt sokan, mert legrosszabb esetben törlik a kommentet, attól még a bántás ugyanúgy célba ért.

Hasonló kérdések sokasága volt már e témával (is) kapcsolatban, ami nem gond, de a megoldást is keresnünk kellene rá.

Ez a mai magyar társadalom már nem olyan, mint 30-40 éve volt: teljesen más az igénye sokaknak, más is lett az értékrend. Viszont ha ezek megváltoztak, akkor ehhez mérten az ember kultúrát is kellene változtatni.

Ez most nem fog jól esni, kedves Kérdező.

Azt kell mondjam, hogy az, amit te bántásnak nevezel, valójában nem bántás. Az oldal sok-sok látogatója egyszerűen annyira mimóza/éretlen/instabil, hogy minden, a saját álláspontjától eltérő véleményt bántásként azonosít be. De ez téves beazonosítás. Erre ad egy téves, visszatámadó reakciót stb.

Tettem már föl kérdéseket, és az értelmes, hasznos válaszok sok olyan válasz érkezett, amit akár bántásként is beazonosítható lett volna. Rá kellett jöjjek, hogy magam határozom meg, mit teszek ezekkel a válaszokkal: ki szoktam szedni belőlük az információtartalmat és a vélt vagy valós emocionális tartalmat figyelmen kívül hagyom. Az emocionális tartalom magam ellen fordítása maladaptív lenne. vadidegen ismeretlenek inadekvát válaszait fordítsam magam ellen??? Hát nincs elég bajom nélkülük is?

Röviden ennyi.

Javaslom, tanuld meg az infót az érzelemtől leválasztani, tanuld meg az infót szűrni, csoportosítani, súlyozni és válj rezilienssé. A világod sokkal kevésbé lesz bántó.

Szerintem nagyrészt az van mögötte hogy egy begépelt, arctalan, névtelen szöveg nem indítja be az emberek empátiáját. Kb olyan mintha csak lebegne az éterben a koncepció amiről írnak, és nincs is mögötte egy emberi lény, akinek megvan a saját élete és érzelmei. Ezért pedig sokan csak magára a koncepcióra reagálnak, nem véve figyelembe azt, hogy a szavakiknak hatásuk lehet a kérdezőre. (Pl ha valaki a való életben egy kioktató, becsmérlő válaszoló előtt zokogna, mert "el van veszve az életben" akkor ugyanaz az ember aki itt annyit írna hogy szedd már össze magad, mindenkinek rossz, jóval empatikusabbanan állna hozzá az illetőhöz. A többségnek nem lenne gyomra egy hús-vér emberrel úgy bánni, mint ahogy itt a kérdésekre reagálnak)

Plusz ugye a válaszolók is anonimak, szóval nem kell aggódniuk a megítélésük miatt.

Szerintem többtényezős dolog. Van amikor eleve a kérdező olyan tenyérbemászó stílusban kommunikál, hogy nyilván a válaszok is ilyenek lesznek.

Aztán van az, aki csak megerősítást vár.

Van aki csak állító kérdést tesz fel és vitatkozni akar, és minden válaszre csak felesel.

Ezeknél sem jobb a helyzet.

Aztán jönnek azok, akik annyira xarul írnak, hogy egyéltalán kérdéses, hogy az óvodát elvégezték-e.

Ez sokaknál kiveri a biztosítékot, a normálisabbak esetleg megkérdezik, magyar-e az anyanyelve, és eszerint kezelik.

Kérdező, a legtöbben már azt is bántásnak veszik, hogyha ŐSZINTÉN megmondok neki valamit.

Nem bunkón, csak őszintén!, de már kiakad, megsértődik, hisztizik, belém áll, van aki elküld az anyámba, mert merészelek rámutatni hogy mi rossz abban, amit csinál, vagy min változtasson.

Nem, ő kiír egy kérdést, panaszkodik, és amikor a válasz nem tetszik neki, jön a sértődés.

Bocs, én meg nem fogom azt mondani, amit a másik hallani akar, csak mert az érzékeny lelkecskéje sérül. Akkor nem kell kérdezni, hogyha csak egy fajta válasz jó neki: az, amelyik a saját igazában támogatja.