Mostanság miért ‘’menő’’ ignorálni?

Kapaszkodj meg, még az is lehet hogy ő úgy érzi hogy ez tökéletes, sőt hogy ő mindent belead. Szerintem manapság a legtöbb ember nemhogy értelmesen beszélgetni nem képes, de az alapvető netikettel sincs tisztában. Pl hogy elvileg fontos beszélgetés közben nem rohanunk el csak úgy, vagy minimum elnézést kérünk és tudatjuk a másik féllel hogy figyi, nekem pár órára el kell ugranom, megjöttek a szerelők, folytassuk este 8kor, vagy valami ilyesmi. Vagy kifejezetten önző, nemtörődöm a másik fél felé. De mondjuk ugyanezért meg fordított esetben persze hogy megsértődne.

Egyébként mondanám hogy a legjobb lenne őszintén rákérdezni nála erre, csak a fene nagy jelenkori "szabadságban" ezt egyesek már egyenesen bántalmazásnak, bekorlátozásnak, vagy elszámoltatásnak vennék, és akkor simán kinézem hogy őrjöngve neked támad érte. Oké, ő lehet nem ilyen, de a mai világban amilyenné az emberek, és főleg a nők egy része vált, sajna simán benne van a pakliban ez is.

Ja és részvétem, vágom milyen frusztráló tud ez lenni. Főleg ha amúgy minden jó, és tényleg érdeklődő, de közben meg ez van ami. Szóval jobb ötletem nincs, kicsit talán jobban teszed ha lelazulsz a témáról, úgy kevésbé fog rosszul esni.

„Sokszor látom hogy még nem nézte meg és elérhető/volt pár perce mikor már fel órája írtam neki..”

A messengerbe szerintem pont az a jó, szemben a telefonálással, hogy nem kell azonnali jelenlét. Miért elvárás neked rögtön visszaírni? Az ignorálásra meg nem hoztál példát, mi számít neked annak.

„De viszont amikor otthon van és semmi dolga nincs akkor is el szokta ezt játszani”

Honnan tudod, hogy nincs otthon semmi dolga? Főzés, takarítás? De ha ez nincs is, nem lehet pl. egy filmet messengerezés nélkül megnézni, vagy épp befeküdni egy kád vízbe? Pár napja írogatsz vele, és mindent dobjon félre, amikor te üzit írsz, ezt nézze non stop? Tájékoztasson arról is, ha mondjuk szorulása van, és fél órát töltött a toaletten? Ne már… Ha érdekel a lány, hívd hamarosan randira, úgyis ott fog eldőlni, hogy tényleg van-e kémia, ill. tudtok-e élőben gördülékenyen beszélgetni, és több értelme van, mint itt vekengeni, hogy hány perc után ír vissza.

Na pontosan ezért van kikapcsolva az állapotjelzőm mindenhol. Volt, hogy fent se voltam fél napig a messenger meg azt jelezte, hogy fent vagyok és ment a hiszti, hogy miért nem írok vissza, amikor elérhető vagyok.

Lehet amúgy, hogy neki több idő kell regenerálódni egy beszélgetéshez, mint neked, és nem ignorál. Vagy több emberrel (barátokkal is beszélget) közben. Ezernyi oka lehet.

Micsoda problémák:-) Én szoktam órákig nem válaszolni, „cserébe” viszont randin, baráti találkozón se nyomkodom agyba-főbe a telefont, mert arra figyelek, akivel épp vagyok. Nem gondolom se baráti, se ismerkedős viszonylatba, hogy anélkül, hogy releváns lenne valamiért, tájékoztatnom kéne a másikat, hogy mondjuk most takarítok, utána meg vásárolok, vagy épp x órától y óráig dolgozom/alszom/akármi. Ha 1 hétre elmennék az isten háta mögé kirándulni, ahol nincs térerő, akkor igen, szólnék, az más tészta.

Az állapotjelzésről már írtunk, egyrészt nem megbízható, másrészt, én pl. már levettem jó sok éve, de anno simán volt, hogy bekapcsolva volt a Facebook, miközben nekiálltam takarítani, utána meg fürödni stb., és csak futott a háttérben, rá se néztem. De megint csak azt mondom, ne kelljen már részletes napirendet adnia, elszámolnia, mikor mit csinál! Tudod, mi a gáz? Amikor mondjuk találkozó van félig-meddig megbeszélve kb. pár nappal későbbre, kéne még pontosítani, de a másik 1-2 napig 1 mondatot se ír, annyira elfoglalt... Na, ez tényleg gáz, pár óra nem válaszolás meg nem. Nyilván, ha téged ennyire zavar, akkor hagyhatod az ismerkedést, te tudod.

Ne irkálni akarj vele, hanem beszéljetek hangban, vagy inkább személyesen.

A netes kommunikáció teljesen máshogy működik minden embernél. Lehet, hogy te teljes figyelemmel csinálod, ő meg akármi más közben és akárhány másik dolog közt megosztva a figyelmét.

A helyzettel a legnagyobb gond, hogy semmit nem tudsz róla, hogy az ő oldalán, a fejében, az életében mi történik és pont azért, mert nincs semmi visszajelzés.

A gond az, hogy ha jelzed, hogy neked ez így nem megfelelő, akkor rögtön követelőzővé válsz, mert több/más formátumú figyelmet igényelnél tőle, mint ami neki éppen magától jön.

Az, hogy a Messenger mit jelez a másik aktivitásáról, semmit nem jelent. Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg aktív abban az értelemben, hogy irkál másoknak, csak neked nem. De az is lehet, hogy akár munka, családi vagy egyéb dolgok miatt kénytelen másoknak válaszolnia, velük egyeztetni, miközben veled beszélni tényleg nem ér rá. Persze ugyanúgy lehet az is, hogy csak téged hanyagol, de ezt nem tudod, nem derül ki.

Az, hogy te a saját dolgaid közt mennyire ráérsz válaszolni másoknak, vagy hogy te tudsz normálisan kommunikálni arról, hogy mikor hogyan mennyire érsz rá figyelni másokra, semmit nem jelent azzal kapcsolatban, hogy ehhez mások hogyan viszonyulnak, ők mit hogyan csinálnak.

Megteheted, hogy elvárod másoktól, hogy pont ugyanúgy álljanak a dolgokhoz és maguktól is pont ugyanúgy csinálják a dolgokat, mint te teszed. Ez lehet akár egy szándékos és tudatos szűrő is abban, hogy ki mennyire felel meg neked. Viszont ez lényegesen lerontja az esélyeidet, hogy olyan embereket találj, akikkel hasonlóan viszonyultok a dolgokhoz. Lehet, hogy jobban jársz vele, ha kitapasztalod, hogyan tudod ezeket a dolgokat úgy kommunikálni mások felé, hogy az még ne legyen sértő, zavaró, nyomulás, de megértsék és meg is tudjanak felelni az elvárásaidnak.

Legjobb megoldás a kommunikációt természetesebb csatornákra átterelni. Valós idejű hang vagy videó hívás, vagy élőben találkozás. Így mivel mindketten folyamatosan vonalban vagytok, hallod, akár látod is, hogy a másik mit reagál arra, amit mondasz és már önmagában az is lehet információ értékű, ha túl hosszú szünetet tart a válasz előtt, vagy egyáltalán nem reagál, mert ott már tényleg érzed, hogy közben mással foglalkozik, nincs ideje rád. Ilyen helyzetben ezt megfogalmazni is könnyebb, mint egy chat üzenetváltásnál és egy fokkal kevésbé követelőző.

De a megoldás mindenképp a kommunikáció, hogy ne feltételezned kelljen, hogy mit miért úgy csinál, ahogyan, hanem ténylegesen tudd, hogy mi van.

Ezt nem tudod megkerülni azzal, hogy mások véleményét kéred ki, mert mások ugyanúgy csak feltételezni tudnak, mint ahogy te - ráadásul mindenki más az általad elmondottak alapján tud csak véleményt mondani. Márpedig ha te akár tudattalanul előszűröd a véleményalkotáshoz felhasznált infókat, mert eleve csak azokat veszed észre és mondod el, amiket te fontosnak tartottál a saját véleményed megalkotásához, akkor másoknak sokkal kevesebb esélye van a tiédtől jelentősen eltérő véleményt alkotni. Közben pedig lehet, hogy egy rakás tényező volna, amiket ismerve lehetne akár totál más következtetésekre is jutni, de mivel te nem vettél róluk tudomást, így nem mondod el nekünk, mi nem is tudunk róluk, mert nem voltunk ott, nem láttuk, nem hallottuk.