Miért mindig mindenhol az új embertől várják el hogy kezdeményezzen, amikor azoknak akik már egy összeszokott közösség tagjai és nem újjak az adott közösségben, azoknak sokkal könnyebb lenne?

Mondjuk mert az összeszokott társaság tagjainak semmi igénye plusz egy emberre, nyilván nem is fognak tenni érte hogy legyen. Majd ha be akar illeszkedni akkor próbálkozik.

Az más eset mondjuk, mikor konkrétan össze van zárva valaki a társasággal, ilyenkor igazad van hogy a társaságnak kellene kezdeményezni mert onnan könnyebb.

Ne haragudjunk, de hogy gondolja bárki is, hogy az összes másik embernek kéne Új Nagysága kegyeiért teperni?

Nem, az új alkalmazkodik. Aki annyira félénk, hogy nem képes alap szinten sem kezdeményezni, az nem mások problémája, hanem a sajátja. Alap szint alatt már annyi is nagy dolog, ha első alkalommal szépen mindenkihez odamegy bemutatkozni (hidd el, sokaknak ez sem megy és ez rájuk nézve gáz). Ha van valami számára érdekes téma, szóljon hozzá. Ha nem mer, azt megint csak nem másoknak kell megoldani és faggatni, hogy meg merjen mukkanni.

Úgy érzem, manapság a szociális gondokkal küzdő (meg a kihaénnem) emberek várják el, hogy a világot hozzájuk igazítsák, pedig ez sajnos fordítva van, akinek nehézsége akad, annak kell több energiát fektetni a normál “szintbe”, nem pedig mindenki másnak hozzá alkalmazkodni. Ha egy társaság nem fogad be senkit, az persze más, de nem nekik kell pedálozni az új emberért.

Na itt a kommentelőkön jól látszik, hogy mennyire alacsonyan van az EQ a legtöbb embernél.

Nekem magas az érzelmi intelligenciám és nagyon empatikus vagyok, soha nem jelent problémát bevonni az új embereket a beszélgetésbe, sőt van is bennem egy ilyen “felkarolom, aki rászorul” ösztön. Ezekből mindig tök jó beszélgetések és laza, kellemes légkör is szokott keletkezni. Pl. jött új kolléga, egyből bevontuk a beszélgetésbe, nem álltunk hozzá arrogáns f.aszként.

Amikor olyan “ki ha én nem” emberekkel van tele mondjuk egy iroda, mint itt feljebb pár válaszoló, akkor lesz az, hogy mindenki be van feszülve, mindenki a másiktól várja a kezdeményezést, az újak le vannak szarva oldják meg az életüket, mindenki gyomorgörccsel jár be, mert egyik kolléga ellenségesebb, mint a másik…