Mit mondjak annak a lánynak, akivel egy buszon utazok?

A férjemmel így ismerkedtünk meg. Rendszeresen egy buszon utaztunk. Ő szólított meg engem. Kért, találkozzak vele mert nincs más lehetősége máshol megismerkedni velem. Nekem ez nagyon imponált és igent mondtam.

Nyugodtan menj oda hozzá, szállj le ott ahol ő, és szólítsd meg.

Ne haragudjatok, de ezek a válaszok teljesen értelmetlenek. A kérdező önbizalomhiányos, a fő taróoszlop hiányzik. Nem tudja használni a válaszokat, mert nincs hozzá eszköze.

Mintha adnátok egy kocsit olyan embernek, akinek nincs jogsija és sosem vezetett és mondanátok neki, hogy menj az autópályára és vezess

Nem tud.

Semmit, kérdező. Dolgozz magadon.

Ez nem olyan, hogy majd itt mondatokat írunk. Mert a lánytól bizony válasz is fog érkezni, ami többféle kimenetelű is lehet.

" hátha bele menne abba hogy egymás mellé üljünk és a haza felé úton tudnánk ismerkedni" Ez azért nem túl romantikus. Időt kell rászánni és elmenni sétálni olyan helyre ahol tudtok beszélgetni.

Te szeretsz magadról beszélni egy tömött buszon?

Az őszinteséghez nem kell önbizalom. És az első/második válaszoló kivételével senki se akar kész "monológokat" a szájába adni.

Baromság, hogy egy félénk ember ássa el magát, ameddig nem tudja jól eljátszani a nagy dumás bazári majmot, vagy ameddig nem esik át egy fapados önsegítő tanfolyamon.

Ameddig nem bunkó, nem jópofáskodónak szánt, halál ciki csajozós szövegekkel égeti magát, és nem erőszakoskodik, addig mi gond történhet?

Elmondja, amit a kérdés alatt részletezett. Aztán ha kölcsönös a szimpátia és a csaj vevő a dologra, jók vagyunk, ha meg nem, akkor tudomásul veszi, és leül a helyére.

Csak adja önmagát, hogyha ez az önmaga félénkebb és gátlásosabb, akkor is ez ő. Nem kell ezért kolostorba vonulni, ameddig fel nem turbózza magát. Mint ahogy felesleges megjátszania magát, és másnak adnia ki magát, mint aki.

Erre nem lehet barátságot se építeni, nemhogy kapcsolatot. Az a cél, hogy ő megismerhesse a lányt, és a lány megismerhesse őt. Nincs értelme az elején átverni a lányt, - ezzel akadályozva az ismerkedést már előre - csak mondja azt, ami belülről jön.

Az, hogy valaki megfog-e, hajlandó vagy-e nyitni felé, az úgyis tudattalanul, ösztönösen zajlik le néhány másodperc alatt. Van, hogy megvan a közös rezgés, van, hogy nincs. Nem kell belőle rakétafizikát csinálni.

"Ez azért nem túl romantikus. Időt kell rászánni és elmenni sétálni olyan helyre ahol tudtok beszélgetni."

Te elmennél csak úgy egy vadidegennel sétálni? Csak kell beszélgetniük valamennyit, hogy kiderüljön, kedvelik-e egymást, és akarnak-e találkozni célirányosan. Nyilván nem a gyerekkori traumáikat elemezgetnék ki a buszon.