![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Az elso szerelmét se felejti el senki.
Az ovodáskorát se. Meg stb.
Ez nem igy működik.
Mindennek ami az életben ér de pl gyerekkori traumák is szerelmek is vizsgák sulik bàrmi amik érzelmileg kihatottak azok sajnos örök lenyomatok maradnak:(
En csak abban bízom hogy halál után le lehet mosni magunkrol a sok "retket"(fajdalmat séruléseket bántalmazásokat szomoruságokat elválásokat elengedéseket bármiket) eleinte van az ember életében ilyen 4-5, 80 évesen ezek száma már ezrek százezrek 80 év alatt, "összeroppantó" ezért csúnyulunk és öregszünk szerintem mert tele vagyunk ezekkel a lenyomatokkal.
Persze jó meg alig van amiért érdemes lett volna megszületni egyaltalán, ha van is, azok múló pillanatok, a lenyomataik se maradnak meg.
És komolyan abban bízok csak hogy halál után nem kell már cipelni, nem maradnak meg ezek az érzetek(a tudat az megszunik az oké)de a lenyomatok amiket benned hagyott az élet vagy emberek? A sok sz.r.?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!