Akkor örülsz az ajándéknak, kedvességnek, kedves gesztusnak, ha szimpatikus neked az, aki adja? Szívesen veszed a gesztust akkor is, ha nem szereted az illetőt, vagy közömbös neked?

akkor örülök az ajándéknak, ha az tetszik.

Nem aki adja, hanem az ajándék..és ha tudom hogy valóban ajándék, nem azért adja mert vár érte valamit.

Én csak azoktól örülök, akiket szeretek. Mondjuk nyilván elfogadnék valami nagyon drága, menő dolgot bárkitől, de jobban kedvelni nem fogom emiatt, úgy lennék vele, hogy hát ajándék, ha ilyen hülye, hogy azt hiszi meg tud venni, akkor így járt.

De volt egy nyomulós kollégám régen, aki minden szirszart rámsózott, ráadásul titokban, mert tudta, hogy elküldeném, a cuccaimnál hagyott kis aranyos cicás kulcstartót, apróságot, édességet, azokat továbbadtam a húgomnak aztán annyi. Ő örült nekik.

Nyilván teljesen mindegy hogy örülök-e neki vagy sem amikor megkapom, legyen az bárkitől, de nem leszek paraszt, hogy ne mosolyogjak, ne köszönjem meg mert máskülönben bunkóság.

Az, hogy magamban mit érzek, az egy másik dolog.

Inkább kicsit kellemetlen.

Mert valószínűleg én nem gondolok rá egyáltalán a személyre, persze úgy csinálok mint aki nagyon örül, mert megbántani nem akarom.

Persze ha hasznos ajándék akkor tök jó, csak kellemetlen kicsit.