45 éves vk és kényszerből fiatalkori komoly gyógyíthatlan betegségek miatt munkahelyre sem tudtam menni,így tehát a semmiből félrerakni sem tudtam és így a szüleimmel élek. Őket nem zavarom mert örülnek hogy velük vk. Ez sokaknak miért is gáz?

20-s.

Amit szeretem csinálni,és nem munkának fogtam fel hanem hobbinak és mégis jó kerestem vele,az már lemúlt.

Ingóságokat veszélyeztető fák kivágását,kiszedését csináltam.

Most már nincs rá igény,pontosabban nincs emelő kosaras gépem hozzá, és nincs per pillant 2-5 millióm sem hogy vegyek egyet,de ehhez még sofőr is kellene mert jogsim sincs így, a kézzel-lábbal való fára mászás már ne menő a mai társadalomnak, ahogy én csináltam.

És mivel nem voltam sosem egy észkombájn,így máshoz nem is értek,.

Nem tud semmi más felvillanyozni amit szeretnék csinálni.

Az akkori fejfájós betegség részben lemúlt,de jött helyette más szar,na meg aztán el is fáradt a testem 16 éves korom óta tartó extra nehéz fizikális munkáktól.

Mostanában úgy érzem magam mint egy 100 éves,pedig a fele sem vagyok.