Mi számít önsajnáltatásnak és hol kezdődik? Ez csak negatív lehet?

Olyan nincs, hogy önsajnáltatás.

Ha az tölti ki az életed, hogy neked de rossz, az önsajnàlat.

Persze, hogy csak rossz lehet.

Az áldozat mentalitás pld annak számít.

Ha valaki nem vállal a tetteiért felelősséget az is már ehhez hasonlítható. Az ilyen ember nem tudott felnőni, megmaradt gyerekként, hogy semmiért sem lehet felelős és mindenért sajnálni kell őt. Nem tanulta meg az évek alatt, hogy a körülményeket ő teremti meg és nem a körülmények irányítják az életét és teremtik meg őt.

25F

#3

Oké, de akkor mit nevezünk áldozathibáztatásnak?

Ha valakinek tönkre teszik az életét, akkor is ő a felelős?

Ha valakit gyerekkorában súlyos, traumák érnek, bántalmazás áldozata, akkor ő q felelős, mert "nem képes megteremteni a körülményeket"?

Ez mind, szépen hangzik, de én úgy vettem észre azok szoktak ilyet írni, akik még nem találkoztak kemény helyzetekkel, kívülről könnyű okosnak lenni.

Örülök hogy sikerült felfogni a lényeget :)

Gondolom a kontextusból lejött, hogy felnőttekről beszélünk, de lehet neked nehéz volt felfogni ezt.

Egy gyermeknek még nincs kifejlődött teljes személyisége :).

"Ha valakinek tönkre teszik az életét, akkor is ő a felelős?"

Ki teszi tönkre?

Ha gyerekként elszenvedett valami traumát és felnőttként is csak azon lóg és mindent is arra fog, akkor igen, az az :) Egy felnőtt értelmes ember túl teszi magát ezeken, ha kell, akkor szakember segítségével.

Ohhh kemény helyzetek, ha te azt tudnád.

Nagyon butácska dolgokat írtál, keverve mindent is és beállítva engem úgy, mintha madártávlatból beszélnék a dolgokról, de nem bizonygatok itt semmit, én csak válaszoltam a kérdésre.

#4

Magyarán, ha valaki nem tud feldolgozni egy bántalmazást, akkor ő a hibás.

Pontosan ezt nevezik áldozathibáztatásnak.

Még a bántalmazók akár tündökölhetnek, élvezhetik a népszerűséget, munkahelyen még elő is léptetik őket, még a "lúzereket" mindenki lesajnálja.

Azért vannak dolgok amikre pont fiatal felnőttként döbbenünk rá. Például lehet mindig azt érezted nem vagy normális valami nem jó. Belekerülsz egy párkapcsolatba a sémáid szerint és olyan dolgok jönnek elő a múltból. Amikre nem is gondoltál hogy emiatt fájhat így. Meg azt hinnénk hogy traumák egy új keletű dolog de idősek is élnek vele együtt.

Egyetértek ha tudod már hogy baj van és hogy pontksan mi a baj segítséghez kell fordulnod az már a te saját felelőséged , hogy kilépj ebből az egészből és a gyógyulás útjára lépj de annak akinek pont az emberekkel van bizalmi problémái nehezen fejezi ki az érzéseit annak nem olyan könnyű. Én már voltam 1-2 alkalommal egyszer suliban máskor egy betegség miatt. Szinte lehetetlen votlt megnyílnom úgy hogy azt se tudtam mi van csak egy káosz volt minden. Főleg , hogy érzelmeimről nem igen beszéltem de még magamról sem mert nem tudtam ki vagyok.

Ott, ahol az ember panaszkodik, és tudna tenni azért, hogy neki jobb legyen, de nem tesz.

Inkább fenntartja a rossz állapotot, és tovább panaszkodik. Itt ugye felmerúl, hogy a roszsnhelyzetet amiben van, nem megszüntetni akarja vagy megoldast talalni rá, vagy ha ezeket nem lehet akkor legalabb javítani rajta, hanem fenntartani.

Szerintem nem a panaszkodással van gond. Nekem nagyon nem szimpi ez a magyarmódi panaszkodás, hogy mindenki úgy indul neki, hogy az ő baja a legnagyobb, és másnak nem is lehet baja. Úgyhogy neked csak kussolni lehet. Mert neked nem lehet bajod mert az semmi. Ugyhogy te csak ne panaszkodjál, az téged mintha nem illetne meg. Ha a szomszéd Mari néni 12 órát dolgozott, te meg csak 11 és felet akkor te nem lehetsz fáradt mert az semmi. Mintha valami verseny lenne és aki nyer, csak annak lehet rossz...

Na szerintem ez mérgező. Miért ne lehetne baja másnak is? Miért ne lehetne valaki másnak baj az, ami neked nem okoz bajt? Stb...

Szerintem ott megy át önsajnáltatásba, ahol az ember tudna javítani a helyzetén de nem javít. Itt viszont azt is bele kell számítani, hogy nem midnenkinek ugyanoylanok a képességei. Amit te simán meglépsz, azt más lehet hogy nem bírja meglépni. Ami neked nem okoz gondot és jól bírod, az másnak lehet hogy hatalmas erőfeszítés, és nem bírja. Szóval ezt nehéz felmérni.

A 2es nagyon jól írja, hiába lett lepontozva.

Igenis mindenki tehet magáért. Ha nem is úgy ahogy elképzelte, hanem más úton, meg nem tud csodát teremteni, hogy mittudomenmekkora váltpzas legyen, valamenyit javítani akkor is tud a helyzetén. És a kevés is nagyon sokat számít.