Ki meri bevállalni?

Bevallanám, ha lenne mit. Nem az a típus vagyok, így nincs mit bevallani.

Legnagyobb bűnöm, hogy még évekkel ezelőtt csapattársaim cikiztek egy srácot, de csak beszólogattak neki(kamaszok voltunk) és én is talán szóltam neki pár szót. De igazából arra sem emlékszem, hogy mondtam e neki bármit is. Mindenesetre erre a mai napig emlékszem, és a mű mosolyára. Ezenkívül semmi nem jut az eszembe. Soha nem loptam és szégyenítettem meg senkit.

Volt már, hogy megszégyenítettem valakit, de minden esetben megelőzte valami. Kib@szott velem, átvágott a palánkon, becsapott vagy hasonlók.

Ezeket én sosem bosszú jelleggel, utólag, hanem ott helyben, ahogy kiderült.

Csak úgy szemétkedésből, anélkül, hogy az illető tett volna valamit ellenem, sosem csináltam ilyet.

Hát nem pont ideillő de mégis.

Rámmozdult ittasan a haverom csaja, haverom is látta majdnem megütött, pedig én csak ültem beszélgettem mindenkivel közben, semmi olyat nem tettem ami gáz lett volna sőt még odébb is ültem a csajától. Üvöltött velem a srác 50 ember előtt hogy meg akartam csókolni, meg hogy fogdostam a csaját. Amúgy sok ismerősre rámászott, hónapok alatt, valaki pofont is kapott a csávótól. Teltek a hónapok, de a düh, és a szégyen még bennem volt. Tennem kellett valamit. Valentin napkor este mikor hazaértek mindketten, egy futár sráccal küldtem egy csokrot, amit délután készitettem virágosnál és ráírtam egy cetlire hogy: Szeretlek Edina, köszönöm a múlt heti együtt töltött éjjszakákat! Tudtam hogy előző héten a srác az ország másik felén dolgozott. Szét is mentek.