Meghívjam az esküvőmre, vagy sem?

Tudom, hogy van esküvős altopik a gyk-n, de azt a részleget inkább hagyjuk, itt több és szerteágazóbb véleményt fogok tudni tőletek olvasni.

Nagyon hosszú lesz, de előre is köszönöm, ha végigrágod a történetem:

Olyan munkahelyem van, ahol nagyon kicsi a csapat, szó szerint olyan, mint egy család. Ha valakinek születésnapja van, akkor közösen össze szoktunk dobni neki valamit, névnapkor is megy a felköszöntés mindenki részéről stb.

Nagyon jó kis munkahelyi bandánk van, az egész részleg nagyon jóban van egymással, sőt legjobb barátnőm, egy idősebb kolléganőm is itt dolgozik velem, itt ismertem meg. Nincs kibeszélés, nincs pletyka, imádom ezt a munkahelyet.

Amikor innen egy kollégának esküvője van, automatikusan az egész részleg (10 emberes team) meg van hívva rá. Ezért értem úgy, hogy szó szerint egy család vagyunk a cégben.

Viszont 3 évvel ezelőtt történt egy olyan, hogy protekcióval, ajánlással átjött hozzánk egy férfi kolléga.

Vele én nagyon jóban lettem, és kezdett kialakulni valami.

Röviden annyi a sztori rólunk, hogy beetetett azzal, hogy már beadták a válást a feleségével, a nejének is van új pasija, szóval ő is szingliként tekint magára, bár a papírmunka még nem ért a végéig. Összejöttem vele, fél évig együtt voltunk (részemről nagy szerelem volt, eleinte nála is), amikor kiderült, hogy szó sem volt soha válásról náluk, és nem is tervez elválni, csak amíg a neje külföldi úton volt, megcsalta a háta mögött.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, nagyon rosszul éreztem magam, ráadásul hülyére vettek, és amikor elküldtem ezt a kollégát melegebb éghajlatra, még nyilván a rózsaszín köd kellős közepén voltam, de megszakítottam vele minden kapcsolatot. Oké, egy helyen dolgozunk még azóta is, de ő is kerül engem, én is kerülöm őt.

A többiek csak sejtik, hogy valami volt közöttünk, legjobb barátnőm/kolléganőm tud csak a részletekről, benne meg lehet bízni, nem mondta el senkinek.

Az eset után nagyon rossz lelkiállapotban voltam, szégyelltem magam, és utáltam magam, hogy ennyire ostoba, szerelmes tiniként viselkedtem.

Volt akkor egy legjobb férfi barátom, akivel szintén meg tudtam mindent beszélni. Észrevette rajtam, hogy nagyon magam alatt vagyok, nem kerestem már jó ideje, sőt, nem is titkolom, volt, hogy sokszor a pohár aljára néztem, annyira el voltam keseredve.

Ez a legjobb barátom húzott ki engem ebből az egészből, gyakran átjött, segített mindenben, és amit kevés férfi tenne meg egy nőért (vagyis akkoriban barát a barátért), hogy megkereste ezt a kollégámat, és alaposan elbeszélgetett vele, hogy tudja-e, mit művelt ezzel a félévnyi hazugsággal velem, és hogy azt ajánlja neki, hogy mondjon fel a cégnél, sőt jobban tenné, ha a városból is eltűnne, vagy legalább nehogy még egyszer a szeme elé kerüljön. (Egyébként ez a barát egy kulturált, intelligens, jól kommunikáló diplomás ember, csak nála is elpattant az a bizonyos cérna az eset miatt).

Teltek a hetek, hónapok, barátom segített kilábalni a szerelmi bánatból, mondta, ha már látja rajtam, hogy jobban vagyok, akkor "küldetés teljesítve". Ennyi volt a célja. De ahogy én meséltem magamról, úgy megtudtam róla is olyanokat, amiket eddig az X éves barátságunk alatt nem mondott el magáról. Egymásra hangolódtunk, és hát összejöttünk pár hónappal később.

1 hete pedig megkérte a kezemet, 2 év járás, összeköltözés után.

Én nagyon örülök neki. Boldog vagyok mellette. Szeretnék a felesége lenni.

Beszélgettünk az esküvőről, kicsi lagzi-nagy lagzi, kiket, hogyan.

Akkor jutott eszembe, hogy nálunk a cégben "hagyomány", hogy a team is jelen van a kolléga esküvőjén.

De ez a hűtlen kollégám még mindig ott dolgozik.

Nagyon hülyén venné ki magát, ha mindenkit meghívnék, de őt nem. És bunkóságnak is érezném ezt, még akkor is, ha tudom, hogy lelkileg tönkretett.

Ha meghívnám, akkor viszont nem lenne annyi esze, hogy inkább kimaradjon ebből, sőt, még a feleségét is hozná, a nyakamat teszem rá (mert akkor már illene őt is meghívni...)

Arra gondoltam, hogy meghívom, de hozzátenném, hogy "megértem, ha nem tudnál eljönni, mert programod/munkád stb. lenne aznapra". Talán így levágná, hogy meghívom, de nem szívesen látnám. Protokoll betartva, de éreztetném, hogy jobb ha kimarad ebből.

Azt nem tudom beadni, hogy csak szűk családi körben esküszünk, mert én tényleg nagyon szívesen várom a kollégáim, sőt legjobb barátnőm is köztük van, de nagyon hülyén venné ki, ha csak őt nem hívnám meg.

Mi a véleményetek, hogyan intéznétek?

32/N