Előfordult már, hogy bezáródtál valahova (pl köz wc, lakás) vagy véletlenül bezártak valahova(pl bolt, munkahely..)?

Wc-be gyerekként rendszeresen, étteremben is, meg vendégségben is :)

A melóhelyen is majdnem sikerült, aztán végül hosszas küszködés után megoldottam, de volt olyan kolléga, aki kevésbé volt szerencsés, ő végül kimászott :)

Otthoni budiba csuktam be magam gyerekként, pont azzal akartam szórakozni hogy úgyis nyitja a kulcs, hát pont nem nyitotta. :D

Nagy nehezen sikerült azért megoldani édesapámnak a zárat kívülről, de rendesen bepánikoltam, onnantól sosem zárok magamra vécét, még akkor sem ha máshol vagyok.

Engem egyszer az akupunkturas bácsi (öreg zsidó volt) "felejtett ott" az ágyon, tűkkel a hátamon... Bezart és hazament. Nekem egy idő után gyanús lett, hogy miért nem jön már.. Kimentem, sehol senki... Fel kellett hívnom mobilon.

Jött is, sűrű elnezesek közepette... 😂😂

Azt mondta hogy úgy emlékezett, hogy minden ágy üres már...

Olaszországban egy zarándokok által folyamatosan látogatott, rendkívül híres helyen lévő múzeumba.

Kimentem egy külső folyosóra gyönyörködni....mire bementem volna, bezártak.

Egyszer majdnem bezártak az egyetem egyik mosdójába.

3 szintet néztem végig, mire az alagsorban lévőbe be tudtam menni, mindenhol máshol A4-es lap volt az ajtókra ragasztva, hogy "tilos használni". Már a kezem mostam, amikor hallottam, hogy valaki kulccsal matat a zárnál. Az volt a szerencsém, hogy a férfi is meghallott engem, mert bekopogott és szólt, hogy siessek, mert zárnia kell. Kimentem, elnézést kért, aztán mindenki intézte tovább a dolgát. (ez nem sokkal a felújítások után történt)

Meg egyszer buszon is volt hasonló.

Keddenként olyan iskolajárattal utaztam gimi egyik évében, aminek a végállomásáig szinte mindig csak két osztálytársam és én mentünk. Azon az ominózus napon nekik, kettejüknek, elmaradt az első órájuk, így csak én voltam ott hármunk közül. Azonban aznap eleve kevesen is voltunk fent, így az utasok nagyon hamar elfogytak és az utolsó településen már egyedül voltam a sofőrrel. Aki totál elfeledkezett rólam. Amikor beértünk a buszpályára, be se állt az érkezőkhöz, hanem egyből padlógázzal állt be a leparkoltakhoz. Felálltam, felé indultam, ő már vette a kabátját, amikor mellé értem és szóltam, hogy legyen szíves leengedni. Szegény annyira megijedt, pedig nem ez volt a célom, és egy csomószor elnézést kért, és elmondta, hogy nem látott engem.