A mostani 20 es 30 ev kozotti fiataloknak valoban problema sajat lakashoz jutni?

Önerőből az említett korosztálynak nagyon is nehéz saját ingatlant vennie. Elszálltak az árak, amit pályakezdőként, félretett pénz nélkül aligha lehet bírni. Sőt...

Ennek meg nem lesz jó vége.

A lakhatási válság párválasztási válság. Én 30 alatti vagyok és 30 alatti és körüli ismerőseim és barátaim vannak. Csak olyan szingli haveromnak van lakása vagy háza, aki alá betolták a szülei, a többinek nincs, és minden már megházasodott ismerősömnek vagy van már lakása/háza vagy most veszik éppen. Természetesen kell kompromisszomokat kötni. Vagy olyan Budapesten dolgozó házaspár ismerősöm, akik 35 km-re vettek házat Pesttől, én megyekszékhelyen dolgozom, és itt is olyan 15-25 km-re a várostól vettek házat. Van olyanok párok akik megelégszenek kevesebb négyzetméterrel, ők vettek lakást. Nekünk is kompromisszumot kellett kötni, és egy jó éve a várostól 15 km-re vettünk egy Kádár-kockát, aminek a felújítását most fogjuk befejezni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néhány ismerős-pár kapott a családtól is támogatást, változó mértékben, de nem mindenki. Van aki 1-2 milliót kapott felújításra, van aki kapott 10-et is, de ezt már kölcsönbe, amit visszatörlesztenek. Változó mértékben van a háztartás jövedelme, van akiknek kijön az 1 millió nettó, de a legtöbben ott körül vannak mint mi, 500-600 havi bevétellel.

Ha valami megyeszékhelyen dolgozol, akkor szinte kizárt hogy 30-40 km-es sugárba ne találnál valami olcsó házat, bár nyilván kérdés, hogy mennyire éri meg megvenni, mert számításba kell venni azt, hogy mennyire tartja az értékét. Ha én 20 km-rel arrébb megyek már 10 millió alatt is találtam volna nagyobb és valamivel jobb állapotban lévő házat, de inkább kisebbett, rosszabbat és drágábbat vettem, mert jobban tartja az értékét. Mindenkinek fel kell mérnie az igényeit.

Kádár idejében is nehéz volt saját ingatlanhoz jutni, sokan szülőkkel laktak. Nem véletlen, hogy Budapesten most úgy van lakhatási válság, hogy egyébként kevesebben élnek ott mint 30-40 éve, de a lakások száma meg nőtt.

Hitelt, csok, babaváró, ilyenek kellenek. Az ingatlan az egyetlen dolog amire megéri hitelt felvenni, azt is fixtörlesztőre, mert ha valamire fogadhatsz az az, hogy a forint el fog inflálódni. Van olyan ismerősöm, aki 10-12 éve vett Pesten egy lakást fix törlesztőre, és most 50 ezer forintot fizet havonta érte.

Gratulálok ahhoz, hogy gyarapítod a funkcionális analfabéták táborát, 10-es.

Sehol nem írtam ilyet, ez már kognitív disszonancia az elmédben.

A minimum lenne meg. Ezt írtam.

Senkitől nem sajnálom az egymilliót, nagyon okos, hasznos emberek vannak minden területen.

De nettó 200 ezerből fizessen egy takarító, bolti eladó egy 150 ezres albérletet, a többiből éljen meg?

És ugye most jön, amit írtál, hogy nem tanult.

Semmi gond. Tanulhat.

Csak ugye ezután következik, amit nem sikerült értelmezi. Ki fogja megcsinálni ezeket? Ki takarít utánad? Ki hajtja össze a plázában szétgórált cuccaidat a próbafülkében? Te magad után? İlyen vakságban, amiben vagy?

Kétlem.

De nem is érdemes olyan emberrel vitázni, akinek más a valósága.

Nem csak 20-30 között.

Aki nem kap szülőktől támogatást vagy nincs is miből....Az mondjuk 23 évesen elkezd dolgozni...mikorra lesz szerinted alaptőke?

Nem mindegy hogy mik az igények.

30 néhány éves ismerős pár vidéki kisvárosban vettek valamikor erősen felújításra szoruló parasztházat, az évek alatt élhető állapotra újították fel, a hitelt ami a vételhez kell visszafizették, oda született már a gyerek. Egyikük sem keresett különösen jól, kb magyar átlag alatt.

Ha átlag alatti fizetésből akarsz egyedülállóként budapesti, vagy nagyobb vidéki városban tiptop ingatlant, akkor nehéz.

Nem értik. Nem is fektetnek időt abba, hogy megértsék. Mert ahhoz kellene józan paraszti ész. Az bérek sajnos még mindig nagyon magas hányada csakis hierarchiában képes gondolkodni. Valaki csak alatta lehet, vagy felette. Ha mellette van, azt nem tudja értelmezni.

Sajnos ezeket a pszichés transzgenerációs traumákat komoly munka áthuzalozniba fejekben.

Olyan 50-100 év.

Ennek az országnak annyi. A gondolatmódok tették tönkre. Az empátia hiánya, a funkcionális analfabétizmus, összefüggésekben, köbetkezményekben való gondolkodás hiánya, a verbális bántalmazás, csőlátás, felelősségvállalás hiánya, tanult tehetelenség, a ",mit fognak gondolni", a "máshol sem jobb", az önmagunkért való kiállás miatti félelem. Sorolhatnám.

Én 24 évesen kezdtem dolgozni. Előtte tanultam (közben diákmunkáztam). A fizetésem nem sok. Sőt.. Mióta dolgozok, már már betegesen spórolok, mert akkor még úgy indultam neki a dolognak, hogy venni akarok egy kis lakást. Ez volt a célom. Szüleim nem tudnak segíteni ennyi pénzzel, nem is várnám el.

Az ingatlan árak nagyon durván megemelkedtek. Hiába spóroltam eddig, semmit nem értem vele. Esélytelen ingatlant vennem. Bocsánat, hogy ilyet mondok, de egy lepukkant panelnek is irreálisan magas ára van. Mostanra jutottam oda, hogy hagyom a fenébe az egészet. A megspórolt pénzemből albérletbe megyek.

29N

ahol a fiatalok azt hiszik, régen sokkal könnyebb volt, az idősek meg azt, hogy a fiatalok a bénák.

Nem mindenkinel egyforman, de igenis konnyebb volt.

Nekem elobb lett hitelmentes hazam mint jogsim. Kereken 20 evvel ezelott.

Ma ugyanannyi munkaval/idovel/mentalitasal/szerencsevel/stb egyaltalan nem jonne ossze.