Hogy élvezed az életet?

#11

Jaaaa, mert a boldogság kulcsa a pénz, semmi más... Amíg valaki ezt hiszi, nem igazán lesz boldog. :) Túl sok teljesen felesleges marhaságra vágyik az ember amire igazán nincs is szüksége, nem fogja boldoggá tenni. Mindig majd többre és többre vágyik, aztán csodálkozik miért nem boldog még mindig... Vágyik az új cipőre, telefonra, laptopra, kocsira, akármire, megveszi, 1-2 napig egész jó, tetszik neki, aztán hamar természetesnek veszi és újra kell valami ami majd ,,boldoggá" teszi.

De hát ugye erre épül a fogyasztói társadalom. Vedd meg, majd boldog leszel, vegyél még, még még és mééég, mert sosem elég semmi! Halmozd fel a sok szükségtelen tárgyat, mert KELL az neked! Nehogy észre vedd, hogy már rég megvan mindened, mert akkor nem tudunk kizsákmányolni...

#13

Rendben, élj ahogy akarsz, gondolj amit szeretnél. :D Kívánom, hogy sose tanítsa meg az élet azt, hogy milyen mikor TÉNYLEG semmid nincs... Akkor ,,kicsit" átértékelnéd a jelenlegi életedet és azt a ,,semmit" amid most van.

14# Mondjuk úgy elég nehéz lehet boldognak lenni, ha mindened ami van az csak egy tető a fejed felett meg nem halsz éhen… Nem kell ilyen baromságokkal jönni, nyilván nem az új TV-től lesz senki boldog, DE az is hozzátartozik a dologhoz, hogy ha valamire vágysz, azt meg tudod szerezni, ki hamarabb, ki több spórolással, munkával. De se spórolni se többet dolgozni nem lehet a végtelenségig. Erre is van nyilván megoldás, csak oda is el kell érni, hogy megtalálja a motivációt az ember a tanulásra vagy egyáltalán kitalálja, mit tudna tenni, amitől jobb helyzetben lehet a jövőben.

De hagyjuk már ezt a baromságot, hogy akkor is lehet boldognak lenni ha az egyetlen amit tudsz csinálni az az otthoni netnyomkodás. Én azért vagyok boldog, mert vannak lehetőségeim, elég rossz kedvű lennék, ha olyan szar helyzetben lennék, hogy nem tudok költeni a hobbimra, programokra amik érdekelnek, stb.

#16

Legyen igazad. :) Akkor baromság. Én élek tovább boldogan, ti meg keseregjetek csak. :D

Minden egyes nap megküzdök belső démonjaimmal, mik könyörület nélkül marcangolnak. Sajnos e kilátástalan küzdelemben nincsen választásom..

Néha megállok és végignézek a gépezeten ami lassan darálja befelé a lelkemet. És amikor a fájdalomtól érzem, tudatom mindjárt darabjaira szakad, a kiolthatatlan remény szikrája újra megcsillan, amit én egyre jobban átkozok, hisz itt tart és tovább sarkall a harcra.

Ezután megtörten folytatom menetelésemet egy olyan helyre amiről azt sem tudom létezik-e egyáltalán...

Amúgy csináltam egy fél Kusarigamát egy golyóból és egy zsinórból. Azt próbálgatom :D