Egyszerűen nincs miért élnem. Mit csináljak?

30 éves koromra semmit nem értem el, mint mások. Nem voltam rossz tanuló a gimiben sem, olyan 3-as, 4-es tanuló voltam, és még se értem el semmit. Fáj azt látni, hogy vannak olyan volt osztálytársaim, akik óvónők, tanárok lettek, míg belőlem meg semmi. Ráadásul nekik már saját családjuk is van, ami nekem szintén nincs. Voltak akik még kitüntetést is kaptak a munkájukért.

Nekem meg reggel erőn sincs kikelni az ágyból, állandóan sírhatnékom van, nagyon ki se mozdulok a házból, míg mások még boldogan élhetik az életüket. Sokszor azt kívánom bár sose kelnék fel.