Bármerre is jársz a Földön, utazol világszerte, akkor is rájössz, hogy itthon a legjobb?

Kb sírhatnékom van, ha akárhonnan hazajövök...

Valahogy mégsem akaródzik új életet kezdeni valahol külföldön, pedig szaktudás és nyelvtudás is lenne hozzá, de akármilyen is itthon, mégiscsak ide köt minden.

Azt, hogy New Yorkban rádöbbensz, hogy mégiscsak Kazincbarcika a legfaszább hely, azt nehezen tudom elképzelni. Van viszont más, amit igen.

Pl New Yorkban kimaxolod a karriert, szarrá keresed magad, de közben hiányzik a család, meg a barátok. Ezután ha hazaköltözöl, nem fogod azt gondolni, hogy Barcika jobb hely, mint New York, csak azt, hogy neked a család fontosabb, mint a karrier, emiatt neked jobb élni Kazincbarcikán, mint New Yorkban.

Vagy kimény Kubába, és azt látod, hogy baszki: ezek szegényebbek, mint a barcikaiak, mégis fülig ér a szájuk. A tanulság akkor sem az, hogy Barcika jobb hely, mint Havanna, hanem hogy de hülyék vagyunk mi Barcikán, amiért azt hisszük, hogy a szegénység miatt szenvedünk.

Vagy lehet az is, hogy mondjuk fasza munkád van Svájc legszebb helyén, és mégis ugyanolyan nyomorultul vagy, mint otthon, és rádöbbensz, hogy nem is biztos, hogy a lakóhelyet kell megszerelni.

Vagy épp ellenkezőleg: oltári jól érzed magad Svájcban, és amikor hazajössz, arcba kapod az itthoni frusztrációt és suttyóságot, és hirtelen rádöbbensz, hogy baszki, ezzel volt a bajom végig.

Nem.

Huszonkét évesen költöztem el Magyarországról, de már azelőtt is sokat utazhattam és bizonyos helyek már egy-egy utazás után is közelebbinek, otthonosabbnak érződtek, mint Budapest. Nyilván ez az én személyes preferenciáimnak és érdeklődéseimnek köszönhetőek, ugyanis minden problémám Budapesttel és Magyarországgal egyedül a jelenlegi politikai helyzetnek köszönhető. Ilyen problémák viszont szinte mindenhol vannak a világban.

25/N

"Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra

Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbúsong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban

Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is. "

Szombaton jöttünk haza 5 napos ausztriai szervezett túránkról és hát ég és föld a két ország. De ugyanezt éreztem, mikor 2 éve Horvátországból jöttünk haza. Tavaly Dominikán voltunk, igaz, az országból csak a hotelt és egy szigetet láttunk, meg max út közben, ami volt, de akkor is sokkoló volt hazajönni.

Ausztriában Mariazell-ben voltunk. Akkora a rend, tisztaság, hogy csak na. Az utcák nem úsznak a szemétben, az épületek falait rendben tartják, tehát nem potyog a vakolat, akár merre jártunk szépen gondozott táj fogadott minket.

Kár, hogy ebbe az országba születtem. Igaz, lehet mondani, hogy akkor költözzem el. Viszont a szülőm, a szeretett munkahelyem is ebben a putri országban van. Ha apukám már nem fog élni, el fogok erősen gondolkodni a kiköltözésen, de addig nem. Iszonyatosan elmaradott ez az ország. Úszik a szemétben, a bűzben, a hajléktalanokban, a korrupcióban, a szegénységben..stb.

A Lindt csoki ugyanannyiba kerül Ausztriában, mint itthon, csak hát az osztrákok kb. minimum 3-4-szer többet keresnek, mint mi. Na, ez a nem mindegy.

Akárhányszor külföldi nyaralásból hazajövünk, mindig csak elszörnyedek, hogy milyen lepukkant és elmaradott ez az ország.