Mennyire lehet/szabad támaszkodni arra a depresszió elkerülésében, hogy valaki szép embernek született vagy anyagilag jó helyzetben lévő családba?

Szerintem ennek semmi jelentősége. Modellek, sikeres színésznők és kőgazdag emberek is lehetnek depressziósak.

Én inkább azt hiszem, az őszinte és harmonikus társas kapcsolatok és a testmozgás segít a depresszió elkerülésében.

Abban igazad van, hogy neked ez az alap. Az ember úgy éli az életét, hogy mindig a saját baját érzi a legnagyobb gondnak. Hiába halnak meg a világ másik felén éhezésbe milliók. Téged úgy is az fog jobban zavarni, hogy mit tudom én pl. ma nem tudsz enni mert fáj a fogad. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudj magadba nézni annyira, hogy nagyobb hálát és elégedettséget érezz.

Egyébként a depresszió az komoly mentális betegség ami mindentől függetlenül elő jön, ha minden jó körülötted akkor is. Sőt ha az ember céltalan mert mindene megvan, vagy nincs teendője, az hamarabb bele eshet. Szóval tekintheted egy betegségnek. Ebből az is következik, hogy jólétben sokkal könnyebb egy betegségből kigyógyulni, több a lehetőséged is. Így igaza van annak, aki azt mondta, hogy neked könnyebb mint másnak.

Amúgy azt tanácsolnám, hogy kezeltesd a problémádat szakemberekkel vagy gykgyszerrekkel. Ha jó lenne az életed kár elpazarolni arra, hogy rosszul legyél.

A mentális betegség nem válogat. Mert BETEGSÉG. Egyébként ez a fajta nézet szokott a legnagyobb probléma lenni abban hogy a érintettek merjenek beszélni, segítséget kérni, egyáltalán önmaguknak bevallani, hiszen ott van egy lelkiismeretfurdalás, hogy "másnak sokkal rosszabb, nekem meg mindenem megvan, nem akarok hisztizni", illetve segítséget is sokkal nehezebben kapnak, mert van egy általános társadalmi előítélet arról hogy a mentális betegség valamilyen úton-módon összefügg a szépséggel meg az anyagi helyzettel, és akinek egy kicsit is jobb mint a magyar nyomorvalóság az fogja be a száját és örüljön.

Depressziósnak azt mondani hogy nincs mire depressziósnak lenned, olyan mintha anorexiásnak mondanánk hogy "ugyan hova fogysz már, így is vékony vagy". Egyrészről őszintén örülök hogy a barátod ezt mondta, mert az azt jelenti hogy fogalma nincs miről beszél, a közelébe se járt ennek és el se tudja képzelni milyen érzés. Másrészt ex-depressziósként tudom milyen érzés ez...

Nem kapsz empátiát senkitől, azt hiszik hogyha üres ""okos"" tanácsokkal dobálnak akkor megoldódik a helyzeted. Közben egyre beljebbfordulsz magadba, mert megtanulod hogy senkivel nem oszthatod meg a problémáidat. Ha beszélsz, vagy jönnek a tanácsok, "a levegő jót tesz", "eddz töbet"; vagy elfordulnak tőled mert megvaáltoztál, lehozod őket az életről. Egy dolgot nem kapsz, EMPÁTIÁT.

De valójában ők (mármint a megmondók) csak jót akarnak ezzel, viszont nem tudják kezelni a helyzetet. Erre megfelelően reagálni, segítséget nyújtani laikus nem tud. Én is azért süllyedtem bele nagyon csúnyán mert nem volt egy olyan barát, családtag, partner aki megfogta volna a kezem, és azt mondta volna hogy "addig nem állsz fel a géptől amíg nincs időpontod pszichológushoz". Pedig valódi, hatékony segítség csak az, amit szakember tud adni.

Ha az ember gazdag akkor tényleg meg tud fizetni bármilyen szakembert illetve még az jutott eszembe hogy csak kevesebb problémája lehet mint egy szegény depressziósnak

A gazdagnak is lehetnek párkapcsolati problémáji meg csaladi gondok stb de nem lesz gondja semmire ami pénzzel megoldható ellenben a szegénynek is van gondja otthon de emelett lesz gondja a pénzzel is