Szerintetek igénytelen vagyok?

Nem, nem feltétlenül. Folyamatos harc a zoknifaló ellen, aki - nevével ellentétben - mindent megeszik, időt, erőt, kedvet. Én is már legkorábbi gyerekkorom óta küzdök ellene. Most van szerencsére munkám, de a feladatok megoldhatóságát sokszor nemhogy időigényesnek, hanem kilátástalannak érzem. Itt nem lehet beszélni arról, mennyi időt eszik meg, mert minden időt megeszik.

Amikor nagyon lever a depresszió, akkor vagy algebrával, vagy kis- és vadnépek, természeti népek nyelveivel foglalkozom, volt is már néhány kisebb beszélgetésem csukcsföldi és Szent Lőrinc-szigeti eszkimók Facebook csoportjában. Igazából az algebrának köszönöhetően valamennyire sikerült végül megszereznem stabilan megtartanom egy programozási munkahelyet (szerencsém volt, mert kb 30éve foglakozom egy olyan szűkebb fajta területtel, amire manapság egy bizonyos piaci igny is megjelent, igy ezen a szűk szakterületen tudtam valamennyire kompenzálni egyéb hiányaimat), de amúgy a gyakorlati élet most is nehézséget okoz, ahogy gyerekkorom óta mindig. Nem is nagyon megyek ki a Normálisok közé, baráti köröm is skizofrén, borderline emberek, vagy marginalizált társadalmi csoportok közül kerül ki. Anyámat, néhány isemrősömet szerencsére tudom rendszeresen segíteni a megkeresett pénzből. Megpróbálom az ősöktől örökölt kis 100-éves sváb telket és házikót is megmenteni, amit anyám részegen elkótyavetyélne.

Eléggé :/

Ki megy abban a pólóban aludni, amelyikben előző nap dolgoztál? D