Egyesek miért akadnak fenn annyira azon ha ilyeneket írok nekik?

Mert ezekből a mondatokból zsigeri gyűlölet árad.

Oké, hogy érthető okai vannak, de a zsigeri, mély gyűlölet, a bosszúvágy és a rosszindulat azok nem pozitív tulajdonságok. Rémísztő, ijesztő, negatív érzéseket kelt másokban az ilyen reakció. Még akkor sem szimpatikus, ha megvan rá az ésszerű oka és a magyarázata az illetőnek.

Külső szemlélőként nézve sokkal szimpatikusabb tulajdonság a traumák feldolgozása majd a megbocsátás és az elengedés, vagy akár a közöny, mint a bosszúvágy és a káröröm. Aki feldolgozza a traumáit és túllép azokon, az magasabb emberi, erkölcsi szintre helyezi magát az elkövetőnél. De akiben forrong a káröröm, a bosszúvágy, a gyűlölet, az nem lépett még túl az őt ért traumákon, és ezekkel a negatív viselkedésmintákkal egy szintre helyezi magát azzal a személlyel, akinek a halálán örvendezik. Lealjasítja, lealacsonyítja magát az áldozat az elkövető szintjére.