Ki lehet jönni valahogyan nagyon erős utólagos szorongásból, amit az okoz hogy egy nagyon veszélyes országban éltem egy ideig?
(Sajnos kicsit hosszú lett de akinek nem gond kérem olvassa el es segítsen)
Lehet inkább a mentális egészsegbe kellene írnom, na mindegy.
Légyszi adjon valaki bármi jó tanácsot ezzel kapcsolatban…
Egy jó ideje rosszabb lett a szorongasom és poszttraumás stressz szindrómám van egy bizonyos dolog miatt.
Már jó sok éve, 2018-ban több mint 3 hónapra kiköltöztem egy (most már tudom) nagyon veszélyes országba.
Nem volt akkor jó az életem és a jógába menekültem. Oktató is akartam lenni.
Találkoztam egy lánnyal aki akkorra már többször volt kint Indiában, táborban, turistaként. Ő ajánlotta fel hogy menjek ki vele pár hónapra, minden nap jógázni, sőt oktatni is fogják.
Nekem akkor fel sem tűnt hogy ennek lehet rossz része is, csak nagyon boldog voltam.
Neki volt kint egy lány ismerőse aki indiai, hozzá költöztünk ki, tőle béreltük a szobánkat.
Ezen a városrészen:
Nyilván láttam rengeteg mocskot, rengeteg koszos embert, olyan gettót mint meg soha, csótányok voltak mindehol, volt hogy a mi konyhánkban is.
De amíg kint voltam teljesen jól éreztem magam ezek ellenére, nem jutott eszembe hogy a nőkre ez milyen veszélyes ország… főleg egy fehér vékony fiatal csinosabb nőre…
Valamiért csak nemrég jött velem szembe egy cikk hogy milyen rossz a nők helyzete Indiában és hogy mennyi erőszak történik.
Azóta rákerestem és ilyesmiket találtam:
Tudnék még linkelni 100-at.
Egyszerűen nem tudom mi ütött belém 6 évvel ezelőtt mikor boldogan elmentem ide és a családom sem mondott semmit.
Pedig én egy tájékozott nőnek tartom magam de ez valahogy kimaradt…
Tegnap éjjel már sírtam pánikroham közben, arra gondoltam hogy bármikor leteperhetett volna vmi indiai állat az utcán, hiszen azoknak ez a természetes, ilyen a “kultúrájuk”.
Rémálmaim is vannak, és pánikroham közben folyton úgy érzem mintha újra ott lennék és éppen engem is tömegesen meg akarnának erőszakolni.
Emlékszem egyszer a jógaóra előtt épp öltöztünk at, amikor egy lány kiment és nyitvahagyta az ajtót. Pont munkások szereltek ott valamit és az egyik helyi lány elkezdett ordítani vele hogy mit képzel hogy nem zárja be az ajtót… én védtem meg hogy ez semmiség és ne ordítson rá így
Mire a lány azt mondta nekem hogy én ezt nem erthetem, én nem tudom hogy mit gondolnak rólunk ezek az állatok… én európai vagyok, ő a helyi…
Egyszer még az is előfordult hogy 3an lányok kb 11 körül értünk haza metróval mert több nevezetességet is megnéztünk(egyszer el is tévedtünk új-Delhiben) és csak akkorra értünk hava az apartmanba…
Persze semmi sem történt, de én ebbe így utólag úgy érzem belehalok…
Nem is értem hogy oda hogy mehet ki ennyi turista folyamatosan.
A taj mahalt es megnéztük nyilván es ez júniusban volt, az 50 fokos hőség ellenére tele volt turistával.
Nők, férfiak, családok jöttek oda tömegével hogy fotót csinálhassanak.
Képtelen vagyok felfogni igy utólag hogy hogy voltam képes egyedül elmenni a boltba, pedig semmi nem történt meg ez egy modern részen volt, de akkor is…
Sőt egyszer egyedül is repültem a tengerpartól vissza delhibe és most már azt is túlaggódom hogy mi lett volna ha a repülőn megtámad valaki, ha a fiatal taxis (aki amúgy lehúzott pénzzel, tehat szar ember)kivisz vmi mocsárba az apartman helyett…
Mert odajönni azért odajottek hozzam többször is férfiak…
Nehéz megértenem hogy én panikolos szorongokent amikor ott voltam nem aggódtam, most meg 6 évvel később majd bele halok ebbe hogy hogy lehettem ilyen hülye ostoba hogy egy ilyen helyre kiutaztam…
Azt még hozzáteszem hogy én szerencsétlen típus vagyok, szóval bőven belefért volna hogy történik velem valami elképesztően rossz…
Mit lehet erre mondani?
válasza: válasza:Érdekes, hogy attól készülsz ki, hogy mi történhetett volna. Mondjuk egyszer engem majdnem megvertek, de csak évek múlva tudtam meg, hogy közel volt a bunyó, és akkor vert le a víz, hogy jáj.
Ez nálad valami különös pánikos, traumás reakció. Én is valami trauma specialistát javasolnék, addig is mondogasd magadnak, hogy : "Szerencsére megúsztam, ez már a múlt, itt most a jelenben biztonságban vagyok, nincs semmi baj". Igyekezz kifelé figyelni, ne gondolni erre, új, biztonságosabb élményeket szervezni, szerezni, ezeket a régi rosszakat meg elfelejteni.
válasza: válasza:Hat ezt inkabb tenyleg a mentalis egeszseg temahoz kellett volna irnod...
Szoval abszolut semmi inzultus nem ert Indiaban es most 6 evvel kesőbb panikolsz azon hogy mi lett volna, ha... Erősen elmeorvosi eset vagy. Mindenkepp terapia javasolt neked.
A linkjeidre nem kattintottam ra, de gondolom mind vmi csoportos erőszakrol szol nők, kislanyok ellen. Eleg tavol allsz a tajekozott nőtől ha eddig ezekről sose hallottal.
válasza: válasza:Tehát 6 éve 3 hónapra mentél ki? És most jöttek elő ezek? Szerintem ez olyasmi, hogy mentálisan épp most érkezett el az agyad arra a szintre, hogy jobban végiggondolod a dolgokat és a következményeit. Éppen benő a fejed lágya. Pánikolni nem kell.
Józan ésszel gondold végig. India egy óriási ország, 1.3 milliárd emberrel, sajnos ahol ennyi ember él, ott bűncselekmények is vannak. De Európában is vannak súlyos bűncselekmények sajnos, mert elmebeteg emberek mindenhol vannak. Magyarország szomszédságában meg háború van, Ukrajna keleti részén kábé senki sem tartja fenn a közbiztonságot, és szerintem még rosszabb dolgok történtek, mint amit belinkeltél. Nem lehet minden ilyen miatt pánikolni.
válasza: válasza:Amikor kimentél, jó állapotban voltál és jól érezted magad.
Semmi köze a mostani gondolataidadnak az ott nem történtekhez.
Azóta történhetett veled valami, amit fenyegetőnek éreztél, tehát most félsz, most nem vagy lelkileg rendben, és itt, most nem érzed magad jól és biztonságban.
Gondold végig, mi történt veled azóta itthon, és vajon mitől félsz igazából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!