Emetofóbiások, pánikbetegek! Sziasztok! 19 éves lány vagyok. Súlyos pánikbetegségben szenvedek, amit emetofóbia, erős szorongás és depresszió kísér. Aki hasonló helyzetben van, beszélgetne velem?

#3 Úgy képzeld el, hogy rendesen félünk a hányástól, kb. kis túlzással halálfélelem van tőle. Nem csak sima undor vagy viszolygás, mint a legtöbb embernek hogy "jaj fujj ez undi", hanem pánik, rettegés a hányásnak már csak a gondolatától, látványától, hangjától is. Minden formában, akkor is ha más hány, akkor is ha csak magát egy hányást látok pl. az utcán, akkor is ha én vagyok rosszul és érzem hogy lehet hányni fogok...

Nekem gyerekkorom legtraumatikusabb élményei közé tartoznak pl. mikor a nyílt utcán bármikor hányást láttam (kb. az összeset vissza tudnám idézni), vagy mikor az egyik rendezvényen egy pali tök nyugodtan okádott a járda mellett stb... De már attól is kivagyok ha csak szóba kerül, vagy képet látok róla, minden ilyesmi.

Múltkor két óráig rosszul voltam tőle mert a Google utcakép nézegetése közben láttam hogy az akkor arra járó Street View autó megörökített egy jó nagy friss hányást a Katona utcai telefonfülkénél...

Nem olyan poénos ez, az hagyján hogy buliba meg hasonló helyekre az életben nem tud menni az ilyen ember, de még a nyílt utcára is rossz érzés kimenni, mert pl. Pesten szinte elkerülhetetlen a belvárosban hogy valahol ne láss hányást.

Köszönöm az információkat! Legalább valaki képes róla beszélni, látod, kérdező? :)

Pszichológus/pszichiáter nem segít?