Emetofóbia, pánikbetegség! Van kiút ebbből?

21 éves lány vagyok. Gyerekkorom óta vannak kisebb pánikbetegségre utaló jeleim, mindig mindent túlgondolok, illetve kiskorom óta rettegek a hányástól. Amióta tudom az eszemet, 1x hánytam, még ovis koromban, akkor is rettegtem tőle, bár már alig emlékszem milyen is volt. Azóta (lassan kb. 15 éve) nem hánytam 1x sem, mégis mindig félek tőle.

21 éves vagyok most, és pánikbeteg lettem. Az emetofóbiám meg volt eddig is, de nem gondoltam rá ennyit, ettem ugyanúgy, ittam alkoholt, volt, hogy úgy éreztem hányni fogok, de akkor különösebben nem érdekelt, persze kerültem ahogy tudtam. Ha más hányt, nem néztem oda ennyi, de mindig menekülési kényszerem volt, mégha nem is kaptam rohamot.

Jöttek emiatt más tünetek: a pánikbetegség miatt rosszul voltam nyílt tereken, itthon is szorongtam, ájulásérzésem volt, kb. sehova nem mertem menni, nem álltam sorba a boltokban mert egyből jött az érzés. Buszra azóta nem ültem, még néha kocsiban is nehéz, ha nem a párom vezet.

1 hónapig kb. küzdöttem gyógyszerek nélkül, néha sikerült, néha nem. De végül nekiálltam szedni, mert nem volt egy nyugodt percem. Frontint szedek, néha beállítottan, néha csak amikor szükségem van rá nagyon, változó. Pszichiáterhez járok, autogén tréningre is, de eddig még nem tapasztaltam komolyabb javulást (de még hiszek benne, nem régóta járok). Illetve a relaxáció nem megy, amikor épp rosszul vagyok...

A pánikbetegségem ezen részét leküzdöttem. Minden nap elindultam, lefoglaltam magam, segítséggel és később már kísérő nélkül is bementem boltba, postára, stb. Úgy érzem, ha rám jönne a roham, tudnám kontrollálni mert nem ájultam el 1x se, csak úgy éreztem.

A hányással kapcsolatos dolgokat viszont nem tudom. Refluxom is lett a sok stressztől, napokig a sav marrta a gyomrom és a torkom, semmit nem aludtam, rettegtem, hogy hányni fogok. Amióta szedek rá proton pumpa gátlót, sokkal jobb, de mindig előjön hogy gyomorgörcs és gombóc a torkomban = hányinger. Mindenre szinte így reagálok. Fogytam is, de amióta szedem a Frontint, kicsit jobb a helyzet, mert ha beveszem, rövidesen általában elmúlik a hányinger is, amit szerintem nyilvánvalóan én generálok, vagy reagálok túl.

Nagyon le akarom győzni, de nagyon nehéz. Így elméletben mindig tudom, hogy nem fogok hányni, mivel sosem hányok kb, mégha kéne sem, meg a környezetemben élők is ritkán, talán ez is baj. De amikor épp rosszul vagyok, nagyon ideges leszek, járkálok fel-alá, nem tudok megnyugodni. A pszichiáter szerint ez a szorongás megnyilvánulása, nem feltétlenül az emetofóbia a bajom. Ami igaz is, mert mostanában annyira alacsony az ingerküszöböm, mindentől félek, fogorvostól, emberektől, mindentől amitől régen is, de mégis elmentem mindenhova, nem gátolt meg semmiben, cselekedtem. Most megbénít a félelem, állandóan attól félek, beteg vagyok, rosszul leszek, vizsgán, orvosnál, stb és behányok.

Aki szintén ebbe szenved/szenvedett, ötletek, tanácsok? Privátot is írhattok. :) Beszélgessünk.