Szerintetek le lehet így élni még 20-30 évet? 30F

Próbáld visszaszerezni az önértékelésed, önbecsülésed. Csinálj apró dolgokat, amihez értesz , akár főzés vagy menjél füvet nyírni, menjél a természetbe sétálni, próbálj emberekkel kicsit beszélgetni és fokozatosan jobban fogod magad érezni.

Fiatal vagy még ahhoz, hogy így éld az életed, kell valami motiváció, ami újra értelmet ad az életednek.

Menj el menhelyre kutyát sétáltatni.

Nem kell érte fizetni (max. útiköltség), levegőn vagy, mozogsz egy keveset, jót teszel olyanoknak, akik aztán végképp megérdemlik, kiszakít a net elől, a sok gyagyás kutya még vicces is, stb.

Főleg nők járnak ilyen helyre, 1-2 héten belül is biztosan szóba elegyedsz valamelyikkel, ami szintén jót tesz - meg persze ilyenből is lehet bármi. Nem kell megváltani a világot, de ha a rutinoddá válik, még ilyen apróság is simán segíthet más színben látni a világot. Ha nincs kedved elkezdeni, arra gondolj, hogy ketrecbe zárt kutyák amiatt sétálnak kevesebbet, mert esélyt sem adsz.

Lehet. De erdemes?

Miert nem valtoztatsz?

3-as vagyok, én kérdeztem, hogy nem vágysz-e valamire, nem vonz-e valami, amire azt mondottad, hogy nem, mert kiábrándult vagy.

Kétféleképpen közelítem meg a kérdésedet és a rá adandó választ:

- Ugye azt kérdezted, hogy le lehet így élni még 20-30 évet?

Jelentem le. Simán. Ha a lakhatásod, étkezésed minimális szinten is, de biztosított, akkor persze. Évtizedekig is lehet VEGETÁLNI

- A másik meg az, hogy mivel ez csak vegetálás, csak létezés, érdemes lenne a kiábrándultságod okait keresni. Hiszen nagyon fiatal vagy. Én bő hússzal öregebben is tele vagyok tervekkel, ambíciókkal, életigenlő és életélvező késztetésekkel. Nem vagyok ez a hipokrita típus, hogy "örülj az esőnek is, mert ha nem örülsz, akkor is esik" és nem szoktam ilyen mindenért hálálkodó, ilyen "lepkét fogtam" kéztartásos (imádkozó, összetett kezek) piktogramokkal és idézetekkel ájtatoskodni, sőt, az ilyenektől kiráz a hideg.

Azt a példát tudom eléd tenni a saját életemből, hogy én olyan kis "önző genyó" vagyok, aki mindig az élvezeteket keresi, hajhássza.

Ha pl most ahogy ülök egy félig leredőnyözött ablak mellett, a nap besüt és a kézfejemet melegíti, kint ébredezik a világ, süt a nap, jó a levegő, ez akkora életörömet tud elindítani bennem, hogy már ezért jó volt felkelni. Sokan pozitív gondolkodásnak nevezik, én inkább élvhajhászatnak, hogy mindenből igyekszem élményt és élvezetet csinálni. Ha pl megiszom reggel egy pohár hideg vizet, akkor arra gondolok, hogy ez mennyire jól esett. Ha kimegyek szarni, akkor is a megkönnyebbülés öröme lesz úrrá rajtam. Ha elvégzek egy feladatomat a munkában, akkor azt sikerélmény gyanánt fogom fel. Ésatöbbi ésatöbbi. Aztán a terveim, amiket el szeretnék érni, arra motiválnak, hogy reménnyel és várakozással nézzek mindennek az elébe. Stb.

Nálad azt érzem, hogy ez valami gyerekkorból hozott "tanult tehetetlenség", amiben élsz. Nyilván ez lebénít, nem szereted önmagadat sem eléggé, így sem motivációk, sem életöröm nincs jelen.

De jó hír, hogy ezen lehet változtatni. Lehet segíteni.

CSak van olyan, ami tetszik. Egy ruha, egy autó, egy óra, egy napszemüveg, egy film megnézése, bármi, tűzd ki a célt a lehetőségeidhez képest elérhetőt, valósítsd meg! Azaz menj el moziba, vagy vegyél magadnak valamit, ami tetszik és örülj, és éld meg a pillanatot, amit ez az öröm adhat. Mert a nagyon besavanyodott megkeseredettségnél még jobban megértem az ilyen shoppingolós örömszerzést is, bár ellenzem a szükségtelen dolgok fogyaszói társadalmazását. De egy kis önjutalmazás az jó. Beülni valakivel egy sörre, beszélgetni, vagy mozizni, vagy egy kiállítást megnézni stb. Sikereket és örömöket kell keresni, szép lassan egyre többet és többet és meg fogod szeretni önmagadat és az életedet.