Magyarországon miért ilyen depressziósak az emberek, illetve előítéletesek?

Mi vagyunk a nyugathoz legközelebbi balkáni ország. Nyugati élet színvonalra vágyunk balkáni büdzséből. Mindemellett 90%-ban politika.

Amikor azt látod, hogy esélyed nincs érvényesülni, közben a szemed kilopják a kommunista politikusok, leépítik az oktatást, egészségügyet, az élet minden területén érzed a rablóbanda tevékenységnek eredményét, ha akarod, ha nem.

Nagyon jó kérdés, nagyon nehéz is. Igazából fogalmam sincs, mi a jó válasz csak tapogatózom a témában, és magamból indulok ki.

Például nem túl régen egy jól öltözött, idős úr beszélgetést kezdeményezett velem az utcán. Jóhiszeműen (naivan?) belementem a beszélgetésbe, mert úgy érzékeltem, csak magányos az Ember, váltani akar valakivel pár szót. A beszélgetés viszonylag gyorsan oda futott ki, hogy adjak neki pénzt. Adtam neki, de csalódott voltam.

Nem egyetlen beszélgetés alapján, de hasonló helyzetek alapján kialakulhat talán másban is egyfajta gyanakvás, hogy az a másik ember még emberinek tűnő helyzetekben is csak ki akar használni. Nem feltétlenül jó mindig minden helyzetben jó fejnek lenni, ez a (személyes) tapasztalatom.

Velem előfordult már, hogy egy bizonyos kisebbség rám szállt, nem kicsit. Ezek után nem tudok nem általánosítani, hanem a borzasztó tapasztalatom alapján gondolkodom. Ez előítéletesség. De nem tudok bízni, hinni egyes embereknek. Nem tudom megvárni, hogy hátha lesz, aki nem ver át, nem köt belém stb.

Tudom, ezek nem igazán válaszok a kérdésedre. Hasonló történetek engem gyanakvóvá, zárkózottá tettek, megszűnt bennem a nyitottság, és ez is vezethet depressziószerűséghez. Csak számomra persze.

"általános szegénység, ami még a jobb módú embereket is lehúzza"

Szerintem nem is kifejezetten a szegénység a jó szó, hanem a létbizonytalanság. Hiába vagy jobb módú, ugyanúgy egyik napról a másikra bukhatsz mindent, nehéz jövőt építeni még akkor is, ha van hozzá pénzed.

Létbizonytalanság, szegénység, bizalmatlanság, irigység.

Én a fentieket mondanám oknak inkább.

Az a fajta ember vagyok, aki úgy állt sokáig a dolgokhoz, hogy ha korrekt, s gerinces vagyok, akkor ezt kapom majd vissza. Aztán szépen kaptam a nagy pofonokat az élettől, hogy ki hogyan vert át vagy épp mit talált ki rólam, ami nem igaz. Most is egy ilyen dolog miatt akarok munkahelyet váltani, mert kiakadtam azon, hogy ha szemtől szembe leültünk beszélni a vezetőkkel utána miért viselkednek másképp.

Szerintem nagyon sok embernek negatív tapasztalatai vannak. Pont ma beszélgettünk erről a volt kolléganőmmel, akivel még tartom a kapcsolatot. Hányan élhetnek "muszáj" kapcsolatan rokonnal, élettárssal, házastárssal, mert ha menni szeretnének nincs hová, miből és még segítséget se tudnak kérni. De említhetném azt is, hogy hány gyerek szenvedhet attól, hogy meggondolatlanul vállalták őket utána pedig bántalmazva vannak lelkileg és/vagy fizikailag. Akkor még nem tettem említést az irigységről, hogy ha valami jó történik veled, akkor általában megjelenik az irigység. Kis dolgokkal is tapasztaltam már. Például valakinek rosszul sikerült a hétvégi bulija, s rondán nézett rám, mert én kipihenve mentem dolgozni úgy, hogy otthon énekelve táncoltam a macskánkkal, s jól éreztem magam közben.