Meddig egészséges egy embernek a szülőknél élni?
Mondom a saját esetem, azt is őszintén lehet véleményezni.
28 éves férfi vagyok, én még a szülőknél élek, nem is éltem még máshol s nem is tervezek.
(van saját keresetem, szakmámban dolgozom)
Viszont sok olyat is hallok, hogy valaki már 16-17 évesen elköltözik, vagy legalábbis nem a szülői házban él.
Nyilván gondolom e két véglet között van egy átlag is, ez érdekelni.
10#
Nálam ez a kapcsolat/saját család kiesik, éppen ezért nem is mérvadó, hogy ilyen értelemben mit gondol egy nő.
Sosem volt kapcsolatom, már nem is lesz, így ez a szempont is kiesett.
Valszeg ha nekem is megadatott volna egy párkapcsolat, már is lett volna egy okom elmenni.
Sokan hozzák fel egyből ezt, akik nem ismernek s ha értelmes az illető, el szoktunk beszélgetni, miért nem opció.
Nálam ez főleg azért alakult így, mert ha most el kéne menjek külön élni, drasztikusan romlana az életszínvonalam, életminőségem. Amire meg egyszerűen nem vágyom.
Így most egy szép kertesházban élhetek, szép udvarral egy panel lyuk helyett. Fent tarthatok egy olyan autót, amit nagyon szeretek, eheteknolyan ételeket, italokat, amiket nagyon szeretek s nem kell a fizetésem felét/háromnegyedét arra kiadjam, hogy boldogtalanul, magányosan éljek.
Nagyrészt ez a visszatartó, ami miatt még csak tervben sincs elmenni.
Mivel a kiadások, a munka meg van osztva, így értelemszerűen senki nincs a másik terhére.
Akkor jól csináljátok.
A gond akkor lesz, ha ez a helyzet megváltozik, például már ápolásra szorulnak.
Utána meg egyedül, már idősen nagyon nehéz lesz.
Amennyire én látom ez inkább a szüleink/nagyszüleink korában volt tapasztalható, hogy a gyerekeik közül az egyik (vagy egyedül, vagy a családjával) a szülőkkel maradt egy háztartásban, segítve őket idős korukban.
Ma már épp az ellenkezője van, aki teheti már minél fiatalabb korban próbál a saját lábára állni.
Ha te jól elvagy így, megértitek/segítitek egymást akkor szerintem ezzel nincs semmi gond...bár ha később kialakul bármilyen párkapcsolatod, annak lehet ez a buktatója. (Írtad hogy nem volt és szerinted nem is lesz már kapcsolatod...de ezt sosem tudhatod mit hoz az élet)
Most oké hogy jó az életszínvonalad és ez tetszik benne, nem szeretnéd lejjebb adni...de mi lesz amikor a szüleid olyan korba/egészségi állapotba kerülnek hogy gondozásodra szorulnak, így nem tudsz majd munkába járni, nem lesz kereseted,stb.
Vagy ha majd te is idős leszel, akkor mi lesz az életszínvonaladdal?
Család/gyerekek nélkül ki fog rólad gondoskodni a későbbiekben?
"Nem igazán tervezem megvárni az öreg kort"....Ez mégis hogy értendő? 50 évesen a vonat elé ugrasz?
#14
Azalatt, hogy nem lesz kapcsolatom, azalatt azt értem, hogy nem lesz. Nem pedig azt, hogy nem tudhatom hogyan alakul.
Eddig sem volt sosem. Nagyon sok munkát fektettem abba, hogy lehessen, eredménytelenül. Kis önismeret kellett ahoz, hogy realizáljam, hog, ez egyáltalán nem az én világom, nincs helyem ebben a témában.
S már úgy érzem, nekem ez egy elment vonat, hogy semmi értelme nem lenne ennyi jdősen, vagy a későbbiekben belekezdeni, és ilyenkor megismerkedni ezzel a tereppel.
Ez a saját hozzáállásom, nem kell vele eggyet érteni, én már ezt vallom s nem fog változni, mert tenni szoktam arról, hogy így is maradjon.
Gyerek s házasság eleve nem volt sosem a célok közt.
Ha olyan szintü gondozásra szorulnak, ami igényelné azt, hogy nélkülözzem a munkát, van egy testvérem is, aki tud segíteni, így nem feltétlen jönne ez az opció.
Öreg kor alatt meg arra célzok, hogy nyilván tudom, hogy teljesen egyedül leszek, így majd azt a részét akarom kihagyni az öregkornak, amikortól már egyre jobban másra lennék utalva.
Ezt a részét azért már gondosan eltervezgettem.
Ez a véleményed később még változhat.
Nézd meg Karsai Dánielt.
Nem fog megváltozni, nem fordult még elő velem. Igazából ezt én tudom a legjobban.
Túl negatív vagyok, nem tudok ennyire bizakodó lenni mint ti.
Megértem, ha így gondolod, de esetemben ezek sehogy sem függnek össze.
Aki alkalmas párkapcsolatra, az tini korban is összehozza, meg úgy gondolom még ma is akad olyan lány, aki el tud tekinteni a srác helyzetétől addig, amíg elköltözik.rajtam az önbizalom nem segítene, édes kevés lenne. Ha csak ez lenne a gond, nem is lenne miről beszélgessünk. Van amin a hozzáállás nem javít eleget.
Jelenleg nem gondolom úgy, hogy bármiben is hátrányt okozott volna, hogy maradtam.
Ugyanis amíg még ismerkedtem, ott közelsem ezen csúszott el a dolog.
Volt olyan is, amikor igen, viszont az az ismerkedés addig sem jutott el, hogy bármennyire is zavarjon emiatt a kikosarazás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!