Ha vissza mehetnél az időben, melyik évbe mennél?

Minek kerdezed ha tudod ?

Az elso baratnomig mennek vissza szerintem , ami egyben a legjobb idoszakom is volt onmagamat tekintve. Korban kb. 20-as eveim .

A problema csak annyi, hogy olyan sok veletlennek koszonheto a hosszu , boldog kapcsolatunk , hogy felek nem jonne ossze megegyszer.

De ha mar a tobbiek belekezdtek akkor sokkal szivesebben mennék a jovoben, a mult helyett. Undorodom a mai gyerekes tarsadalomtol es gyerekcipoben jaro technologiaktol, elhetetlen egeszsegugytol, stb...

1998 és 2001közé. Bár nem, 2001 már ne legyen benne.

De inkább maradnék itt 2024-ben, amikor születik a kisfiam. Nem akarnék még egyszer 26 évet várni rá.

2010. Most fogok kapni, de vállalom. Egy dús gazdag befolyásos(külföldi ismert politikus) - al sodort össze az élet. Együtt voltunk 2 évig, lánykérés is megvolt. Emberileg is nagyon rendes volt, hűséges, családcentrikus, stb., nagyon szeretett. Én idővel rájöttem, hogy nem szerelemmel szeretem. Inkább rajongás volt, amit éreztem, felnéztem rá, imponált milyen életet biztosít, milyen helyekre visz, milyen embereket ismerek meg általa. Bekattant nálam valami, hogy igaz, szenvedélyes szerelmet akarok, nem elég egy életre amit érzek, szakítottam.

Aztán meglett a szerelem, rózsaszín köd, vonzalom. Volt néhány jó évünk, de mára felőröl a mókuskerék, mindig fáradt vagyok, gyerrkek, háztartás, munka, mindig küzdeni kell mindenért, kiégtem kicsit. És mára a férjem is"csak" úgy szeretem ahogy őt szerettem. Már nincsenek pillangók. Sokszor eszembe jut, milyen életet hagytam ott és hogy élnék most ha vele maradok. Cikkeket szoktam róla olvasni. Ma már a lehető legmagasabb pozícióban van, nagyon sikeres. Én meg itt főzöm a holnapi ebédet még mindig, mert reggel mennem kell dolgozni.

Huszas évekbe. De csak a fittség szépség miatt, semmi másért. Nem voltam soha boldog max pillanatokra míg az akkori párjaim nem hagytak el vagy amig nem csaltak meg. Illetve addig is bizonytalanságban élve voltam csak boldog. Tehát árnyaltan.

Barátnők átvertek, apránként mindenkiről kiderült, hogy amugy nem is barátok, csak én hittem annak. Aztán még a sok vizsga is, az állandó társkeresés is barmok közt, mire vègre lett egy normális(akik meg évek múlva intettek be), és nem egyszer hanem rengetegszer volt az hogy otthon ülök mert senkivel nem tudok elmenni szórakozni se, állandóan akaszkodtam csak társaságokra, a csajok mindig utáltak nem jött össze stb.

Idősebben még rosszabb ugyan de legalább fizikailag lennék toppon.

1930-ba es 1970-be.

No meg a '80-as evek vegere :)

39F incel