Egy 30 éves fiatal párnak honnan van saját lakása Budapest belvárosában, nettó másfél milliós összetett keresete és utazgat évente négyszer, és ez miért igazságos, amikor más 40-50 évesen nettó 210-et kap és pénze sincs albérletre??

Úr isten de korlátoltak vagytok.. a nép mindíg abba az iranyba formálódik amerre a vezetés irányitja őket. Ha az állam megteremti egy normális élet lehetőségét akkor egy idő elkezd emelkedni az életszinvonal minden társadalmi rétegben. Igen a legalacsonyabbakban lévőknél is! Ezt gazdasági programokkal, jogszabályokkal, törvényekkel és megfelelő politikai döntésekkel tudnák elérni.

Nyilván nem az állam adja a fizut de közvetetten.mindenre ráhatása van.

23:

Ez eddig oké, az állam berendezkedése dönti el, hogy mekkora a különbség van a társadalmi rétegek között. Erre számos példa van. Egyik véglet az amcsi vadkapitalizmus, másik a kommunizmus. A kettò között van a német, erős szociális hálóval átszőtt kapitalizmus.

A vásár meg kettőn áll: a vad kapitalizmusban az idő elteltével egyre nagyobb lesz a szakadék a gazdagok és a szegények között és egyre nehezebb a szegényeknek meggazdagodni. A kommunizmusban meg az a baj, hogy az emberek nem motiváltak önmaguk fejlesztésére és a hatékonyabb munkára.

A jó megoldás valahol a kettő között lenne.

24:

Pl sávos adózás, vagyon adó/örökösödési adó szintén sávosan a gazdagoknak, közben a szegényebb rétegnek támogatások.

Az élet sok esetben totál igazságtalan.

Emellett a világgazdasági rendszer nagyon elavult, és fenntartja, újratermeli, növeli a gazdasági különbségeket. Ezért is hangsúlyozzák, hogy a fenntarthatóság nem pusztán a környezetvédelem új neve, hanem arra törekszik, hogy szociális, gazdasági, környezeti kérdéseket egy rendszerben (rendszerelmélet) igyekezzen megoldani. Ez persze nagyon nehéz lesz, hisz sok, hatalmas, vagy maga nyertességében bízó/reménykedő ember ellene van. Úgyhogy marad így még egy darabig, aztán meg a természet megoldja. Akit érdekel: pénz és fenntarthatóság témára keressen rá, Gyulai, Lietaer szerzőknél.

Kicsit megszólítva érzem magam 30as, párkapcsolatban élőként, akiknek együttes keresete tényleg másfél milla, és még lakásunk is van a belvárosban. A barátaim nagy része már külvárosi családi házas.

Nem igazságosság kérdésnek fogom fel, hogy én tanultam, vállalkoztam, odatettem magam, és learatom a gyümölcsét. Nyilván nem mindenkinek adatik ez meg, ez esetben ott vannak a kevesebb kvalifikációt igénylő munkák amikkel jól lehet keresni, vagy külföld. Aki ezekre sem képes (mentális, fizikai betegségek), azoknak sajnos nehéz mit kezdeni, és tudom hogy ők szerencsétlenül jártak.

" Milyen jogszabályokkal, törvényekkel, programokkal tudná az állam megteremteni a legalacsonyabb társadalmi szinten élőknek a jólétet?"

Szerintem az, hogy az állam teremtse meg a jóllétet, az teljes nonszensz. Alapvetően a feltételeket kellene megteremtenie hozzá. Hogy hogyan lehet ezt megteremteni, arra létezik két megközelítés.

Az egyik azt mondja, hogy engedni kell a gazdaságot szabadon futni, és le kell venni a terhet a cégekről, mert ez motiválóan hat a vállalkozó kedvűekre, ami pedig több céget hoz létra, ami több munkahelyet jelent. A gazdagódó emberek magasabb bére pedig keresletként jelenik meg a piacon, ami szintén munkahelyet és lehetőségeket teremt, és így a felsőbb rétegek gazdagodása húzza magával az alacsonyabban élőket is.

A másik iskola szerint a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása állami feladat, mert a leszakadó rétegek ahelyett, hogy termelnének, komoly terhet rónak az államra és a társadalomra. Szóval közös érdek, hogy a hátrányból induló versenyzőket is felzárkóztassuk a mezőnyhöz, ezért a jobb helyzetben élőkre nagyobb terhet rovunk ki, hogy a rosszabb helyzetben élőket támogassuk.

Ez két eléggé ellentétes megközelítés ugyanarra a problémára, és mindkettő tud nagyon szar lenni. Ugyanakkor vannak közös pontjai, Ilyen például az oktatás, meg az egészségügy, amire k.rvára kellene költeni.