Egy gyerek neve nem számít?

Olyan elit intézményben érettségiztem évtizedekkel ezelőtt, ahol a tanárok nem küzdöttek azon, hogy megjegyezzék a nevünket, hisz sokan voltunk.

Random elneveztek minket Katikának, Julikának, s ha szólni mertünk, hogy "de én Erika vagyok!", ránkförmedtek, hogy mi ez a visszabeszélés? Nem mindegy?? Így is érted, hogy rólad van szó! A gyerek neve amúgy sem számít, így is megérted, amit meg kell!

Viszont nekünk hamar meg kellett tanulnunk a felnőttek nevét: Judit néni, Gabi néni, nem volt elég csak a "tanárnő", ránk szóltak, hogy JUDIT tanárnő.

Az évek alatt pár tanár azért akarva-akaratlanul is megjegyezte a nevemet, mert nem tucat, már akkor is ritkának számított. Érdekes módon tudta a becenevemet is, mert nem hétköznapi névnek nem hétköznapi a becézése sem.

El is kezdte használni. Mondok egy példát, a nevek kitalált nevek:

Amikor épp szeretett, akkor Cili voltam neki, amikor meg rühellt, akkor Cecília.

És amikor az osztálytársaim is elkezdtek bántani, mert magamnakvaló, tanulós, szemüveges, ügyetlen, az a tipikus stréber idióta lány voltam, és már az osztálytársaim is csak Cecíliának hívtak, semmi becézés, a távolságtartás miatt, ekkor nála is maradt a Cecília. Meg is mondta nekem, hogy soha nem leszek többé Cili.

Utált, mint a férget, és irritálta, hogy a többiek is utálnak, vérszemet kapott.

És ez végigment az egész iskolán, mindenki átvette, hogy én vagyok a Cecília. Hiába mondtam, hogy én Cili vagyok, nem idegen, hanem Cili, miért érdemli meg a sok Zsóka, Kati, hogy becézzék, csak én nem? Se gyerek, se felnőtt nem foglalkozott ezzel.

A gyerek azért nem, mert ha mindenki így hív, akkor ők is, a felnőttek pedig azért nem, mert egy gyerek neve nem számít.

Eltelt pár évtized. Felnőttem. Nagyon is.

Az egész életem azzal telt, hogy azt figyeltem, hogy becéznek-e vagy sem, mert innen tudtam, hogy befogadtak-e vagy sem.

A mostani munkahelyemen nem érzem, hogy lenne bármilyen probléma, de már évek óta mondom, hogy a Zsókák és a Katik közt én is hadd legyek Cili. Ha valaki véletlenül így hív, rendesen hálás vagyok érte3

De nem, évek óta Cecília vagyok itt is.

Mert a felnőtt neve sem számít. Az én nevem nem számít.