Cáfoljatok meg ebben - az egyetemista kor a legcsodálatosabb az ember életében. Nem így lenne?
-Még bőven fiatal vagy, de már elég idős is ahhoz, hogy gyakorlatilag akármit csinálj, telistele energiával, lehetőséggel
-Rengeteg szabadidő és flexibilitás - ha kell, felszabadítod a pénteked, ha kell, akkor reggelre nem veszel fel órát és "éjjeli bagolykodhatsz"
-Hasonlóan középiskolához, itt is van egy hosszabb nyári szünet, plusz a regisztrációs hét is valamelyest annak minősül
-Egyetemistaként tied kb a világ: Nincs idióta főnök, nincsenek csekkek, nincs 8-10-12 órázás, kismillió hitel (ami ebben az országben elengedhetetlen, ha már a nettó medián átlagkereset kb 260e), a család valamelyest támogat és diákmunkát is vállalhatsz
-Kapcsolatépítés, erasmus, világjárás - ezeket már 30 évesen nem tudod megtenni
-Erőd teljében vagy, külsőre és belsőre is ilyenkor a legszebb/leghelyesebb az ember
Nem tudom, milyen semmilyen kis szakra jártál, nekem a viszgaidőszak az hat hét kőkemény tanulás volt.
Órákról lógás? Mivan? Reggel nyolctól délután 2-3 ig benn voltunk, néha fél hatig, és ha kétszer hiányoztál, nem írták alá a félévedet.
Egyetem mellett mondjuk alap heti néhány óra diákmeló, mert gondolom, nem várod el FELNŐTTKÉNT, hogy a szüleid adjanak pénz "bagolykodni" és sorolhatnám.
Életem legstresszesebb időszaka volt az egyetem.
Én jó szívvel gondolok az egyetemi éveimre, mert tényleg tele voltam energiával, valamit sikerült olyan barátságokat kötnöm, amelyek azóta is tartanak. Inkább egyes tárgyak okoztak nehézségeket, de azokkal is megbirkóztam.
Ugyanakkor nem minden szak mellett lehetséges a munkavállalás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!