Cáfoljatok meg ebben - az egyetemista kor a legcsodálatosabb az ember életében. Nem így lenne?

Én dolgoztam egyetem mellett, mert nem volt más opció (enni kell,szrani meg muszáj, meg lakni valahol is), szóval volt idióta főnök, voltak csekkek, minden volt. Meg akkor vagy szobatársakkal laktam koleszban, vagy albérletben lakótársakkal, mindkettő rengeteg kompromisszumot követelt, gyűlöltem, világéletemben egyedül akartam lakni. Ráadásul ott voltak a vizsgák, meg, hogy úgy beszéltek velünk az oktatóink (nyilván ez egyetem, meg szakfüggő), mintha kétbites idióták lennénk, szabadidőm meg semmi nem volt egyetem, gyakorlati órák, zh-kra tanulás, beadandók, vizsgák, minden mellett.

Mikor végre végeztem, akkor maradtam a munkahelyemen, mert kényelmes volt, és rámesett annak a könnyűsége, hogy eddig itt félállásban dolgoztam, most meg egészben, és jé, ebből meg lehet élni, akár egyedül bérelve egy lakást is, és a főnököm fele nem annyira seggfej, mint az egyetemen a profok voltak.

Utálatos időszak volt az egyetem, én 25-29 közt "virágoztam".

-Még bőven fiatal vagy, de már elég idős is ahhoz, hogy gyakorlatilag akármit csinálj, telistele energiával, lehetőséggel

-> ez nem mindenkire igaz, főleg az utolsó kettő tekintetében. Baromi leterhelő nappalira járni, esetleg még dolgozni is mellette. Lehetőségek? Ezek leginkább a szülőkön múlnak, csak azért van lehetőségem akárhová menni, mert autót, pénzt biztosítanak. Persze időm így sincs rá és nem élek vissza ezzel, hogy minden héten 300 km-et utazzak.

-Rengeteg szabadidő és flexibilitás - ha kell, felszabadítod a pénteked, ha kell, akkor reggelre nem veszel fel órát és "éjjeli bagolykodhatsz"

--> kötött órarendű karon vagyok. általában 8-5-ig óráim vannak, igen, tudok flexibilis lenni, ha akarok, de akkor annak valamikor ugyanúgy "meg van a böjtje". Persze rugalmasabb, mint egy munkahely, de ha sokat rendezgeted a dolgokat, sokminden ki fog maradni a végén...

-Hasonlóan középiskolához, itt is van egy hosszabb nyári szünet, plusz a regisztrációs hét is valamelyest annak minősül

--> Neem? Mármint van nyáriszünet igen, de nem 3 hónap. Júliusig vizsgaidőszak van, és legtöbbször sajnos az utolsó hétre is vannak vizsgák, mert nem lehet jól beosztani őket (attól függ, hogyan hirdetik a helyeket). Erre rájön eddig 2 hét, mostmár 4 hét szakmai gyakorlat. Ott van az augusztus, ami így is több, mint ami egy dolgozó embernek jár, de baromi kevés arra, hogy igazán kiheverd az előző félévet, lazulj és még fel is készülj a következőre. De igen, nyáron van egy kis plusz időnk magamra.

-Egyetemistaként tied kb a világ: Nincs idióta főnök, nincsenek csekkek, nincs 8-10-12 órázás, kismillió hitel (ami ebben az országben elengedhetetlen, ha már a nettó medián átlagkereset kb 260e), a család valamelyest támogat és diákmunkát is vállalhatsz

--> Idióta tanárok vannak, idióta követelményekkel, amik sokszor csak tényleg azt szolgálják, hogy megnehezítsék az életedet. Beadandók ilyen-olyan megkötésekkel, beugrók, gyakorlatok, volt olyan félév, ahol szorgalmi időszakban azt sem tudtam hol áll a fejem. Sokszor kell magunknak leszervezni dolgokat és igen nehéz egy idiótának a többivel megegyeznie. Tele voltak az eddigi tanulmányaim mindenféle szervezési, vagy éppen bürökratikus, felesleges szívatásokkal. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az egyetem szervező- és tájékoztató képessége kritikán aluli.

Engem szerencsére teljes mértékben támogat a családom, de időm sem lenne arra, hogy az egyetem mellett dolgozzak, esetleg még saját magamat fenn is tartsam (mondjuk úgy, hogy az albérletet a szülők állják). Legnagyobb korlátozó tényező, az idő ebben.

-Kapcsolatépítés, erasmus, világjárás - ezeket már 30 évesen nem tudod megtenni

--> a kapcsolatépítés szerintem nem korfüggő, de tény, hogy gyakorlatok révén most ezért nagyon sokat tudok tenni. Erasmus miatt nem fogok egy évet csúszni. Világot járni jó lenne, de évközben nincs rá idő, nyáron pedig amúgy is csatlakozom a családhoz. Világjáráshoz amúgy sincs pénzem.

-Erőd teljében vagy, külsőre és belsőre is ilyenkor a legszebb/leghelyesebb az ember

--> az idő nagyrészében kimerült és nyúzott vagyok, korántsem ezek a legszebb napjaim. Ismerősök körében láttam nem egyet, aki 25 után virágzott ki mégjobban.

23/L

Semmi energiám nem volt az órák és a tanulàs után. Szabadidőm alig volt, mivel egyik kötelező óra reggel nyolckor, a másik este nyolckor volt, a köztes idő teljesen elaprózódott, munkát nem tudtam vállalni, csak nyáron - így a nyári szünetnek is lőttek.

Végig nyomorogtam, semmire nem volt pénzem, a csomagolt kenyér, Tesco-s tömlőssajt és a 8-as betű értettél, sorközök nélküli jegyzetek ideje volt. Ezzel szemben most, kicsivel 30 fölött szeptemberben európai körútra megyek több millió forintból, rengeteg emberrel van lehetőségem megismerkedni, évek óta külföldön is élek. Végre van időm edzeni, így most erősebb a testem, mint a diákéveim alatt. Van, akinek egyetem után jön el az aranykor.

Én egyetem alatt voltam a legmagányosabb egész életemben. Csak tanultam, ennyi. Kihagytam sok mindent, de muszáj volt.

Ez sajnos ilyen időszak. Befektetés.

Azert durva mennyit szivnak egyesek az egyetemmel. Mérnökin végeztem, azért rengeteg időm volt dolgozni, barátokkal lenni mellette, nem rokkantam bele a tanulásba, pedig túl jó affinitásom nem volt a szakomhoz. Most egyetemeken tanítok, látom az elvárásokat.

A párom most levelezőn csinálja az egyik legnehezebb szakot, mellette teljes állásban dolgozik, menedzseli a háztartást, az estéket és hetvegek nagy reszet egyutt toltjuk.

Egy sima egyetemi szak, ha mast nem csinalsz mellette, es alapveto onmenedzselésre képes vagy, nem fogja kitolteni az időd több mint 40, nehezebbek esetén 50%át. Időt tekintve teljes állàshoz képest nem durva, ellenben szerintem sokkal nagyobbak a stressz kilengések, és a lazulós heteket durva hetek tudják követni, ezért nagy a kontraszt.